Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sertésválság után a Felső-Bácskában

1991.10.16

p1140404.jpg

Felső-Bácska 1991. október 16. A bácskai sertéstartás nagy hagyományokra tekint vissza úgy a nagyüzemek, mint a nagyüzemek által szervezett kistermelői sertéshizlalás területén. A sertéshizlalásból származó bevételek jelentős forrásai a bácskai gazdálkodásnak. Csakhogy amíg 1990-ig töretlenül fejlődött a sertéstartás nagy- és kisüzemben, illetve a kettő együttműködésével, addig ma már megtorpanás, visszaesés tapasztalható a kivágott tenyészállomány hiánya miatt.

Semmi nincs ok nélkül. A visszaesés oka többnyire az idei év első felében kialakult értékesítési nehézségek, amely során a sertéstartók, csak nagy veszteségeket tudtak elkönyvelni (a vágóhidakkal szemben), a hízósertések túltartásából eredő többlet takarmány felhasználás költségeiből, valamint a vártnál – a védőárnál is – irreálisan alacsonyabb átvételi ár következtében, ami most alapos megfontolás tárgyává teszi merjen-e valaki újra sertéshizlalásba kezdeni, avagy a nagyüzemekben az intenzív tartás feltételeinek megfelelve sertést tartani!

Versenyhelyzet A válság utáni helyzetben úgy tűnik, ismét érdemes! Nagy a kereslet a sertés iránt, sőt a vágóhidak igényét alig lehet kielégíteni, aminek hatására igazi versenyhelyzet alakult ki a felvásárló vágóhidak között. Ennek hatására az átvételi árak egyre emelkednek, s ennek még nincs vége!

Az említett válságos időkben különösen nagy veszteségek érték azokat, akik szerződés nélkül hizlaltak – persze volt, aki szerződéssel is negatív eredményt ért el. Amint látjuk szerződéssel is lehet veszteséges a termelés, a jövő útja mégis a jó, mindkét fél (termelő, termeltető) számára egyenlő feltételeket, egyenlő teherviselést, jövedelmet biztosító szerződés szerinti hizlalás a járható út, amely ismét meghozhatja a termelési kedvet (jövedelmezőséget), s a sertéslétszám is viszonylag szabályozott keretek között mozog majd.

A válságos időszak után eltelt hónapokban, napjainkra jelentős változásokat érzékelhetünk a sertésvonalon országosan, így a bácskai tájegységen is, az ország egyik legnagyobb sertéstartó vidékén.

Szerződés nélkül kockázatos Változás első sorban abban nyilvánul meg, hogy a tavalyi (1990) országos sertéslétszámhoz képest 10 %-kal kevesebb sertés van az országban. A további változás már ebből ered: a vágóhidak között mindenegyes sertésért nagy árharc indult. A lecsökkent létszámból eredően az emelkedő árak tekintetében ez az emelkedés mindaddig várható, amíg nem alakul ki, a kereslet-kínálat között egyensúlyi helyzet. A kínálati hiány felszámolása egy évig is eltarthat még – a lecsökkent értékesítési súly következtében – tehát az átvételi ár jelentősen módosul. A válságos időszakkal szemben, most, felfelé, ami jövedelmezőbbé teszi ismét a sertéstartást!

A fentiekben említett vágóhidak között kialakult versenyhelyzet mellett, legalább ilyen „éles” küzdelem alakult ki, a kistermelői sertéshizlalást szervező állami és magán cégek között – utóbbiak a mozgósítható tőkéjüket ezen a területen akarják kamatoztatni! Ezért érdekük, hogy –  gyors döntés után, a piaci helyzetnek megfelelő – a hizlalásra ösztönző, a vállalkozó partnert egyenrangú félként kezelő szerződést nyújtsanak át a kistermelőnek, amelyben a közös teherviselés arányában ossza el a jövedelmet is!

A változások közé tartozik az is, hogy jelenleg Felső-Bácskában – Rémtől, Kelebiáig – két ilyen szerződés is található,. Az egyik állami, másik magán társaság szerződése. Az egyiknek „felróható” hátránya nem az, hogy állami és nem ösztönző, hanem az, hogy megkésett! Szemben a másikkal, amely már – kockáztatva – a válságos időszakban megjelent a piacon. Persze nem volt ebben semmi kockázat, hiszen biztos értékesítési lehetőséggel rendelkezett és szerzett jelentős előnyt versenytársával szemben! Amiből az is levonható tapasztalatként: biztos értékesítési lehetőség nélkül – szerződés nélkül – kockázatos bármilyen termék előállítása.

Azoknak is igazuk van, akik a szerződésektől is félnek – lásd paradicsom, paprika, stb termelők gondjait – akik a jó, megbízható szerződések ellenére is félnek bármilyen termék előállításába kezdeni. Félelmük nem alaptalan, s ezt az országosan kialakult gyenge szerződéses fegyelem indokolja!

A sertésválság tehát elmúlt – bár annak következményeként több esetben előforduló vitás esetek rendezése még tart – ismét érdemes sertést hizlalni.

Felső-Bácska char – lie 1991. október 16.

 

A mappában található képek előnézete Állattenyésztési Napok Hódmezővásárhely 2012.