Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Polgármesterek szemtől-szembe: Tóth Árpád Bácsalmás

1991.12.18

wp_20150322_001.jpg

Felső-Bácska 1991. december 18. Polgármesterek szemtől-szembe Tóth Árpád. Bácsalmás város újkori történelmének jelentős mérföldköve 1990. szeptember 30-a, a rendszerváltás kezdetének tényleges dátuma. E napra esett a helyhatósági választás, a helyi önkormányzatok megválasztása. Miként országszerte mindenütt, Bácsalmás lakossága, választópolgárai is, nagy várakozással tekintettek a végeredmények elé. Ez a megmérettetés volt hívatott ugyanis elválasztani a búzát, az ocsútól. A választás eredménye az óta mindenki számára jól ismert. A képviselő-testületbe 80 %-ban új tagok kerültek. A polgármesteri tisztségért folytatott küzdelem is az új időket szimbolizáló jelölt javára dőlt el.

Tóth Árpád – Szigetváron született, 1956. március 5-én, 35 éves, nős, négygyermekes családapa, a bácsalmási Református Misszió Egyházközösség lelkésze – bár polgármesterré választás előtt is népszerű volt a település polgárainak körében, a város határain túl akkor vált igazán ismertté, amikor a település első emberének választották. Bácsalmással akkor került állandó kapcsolatban, amikor teológia tanulmányait befejezve, 1979 Húsvétjától előbb segédlelkészként, majd 1980 őszétől a már említett egyházközösségben, választott lelkészként szolgál. 1990. október 30-a az ő életében is legalább olyan fontos dátum, mint a város polgárainak. Ekkor állhatott választóinak szolgálatába. Az a körülmény, hogy ma, egy régi rendszerben kijelölt vezető helyére olyan valaki került, mint Tóth Árpád, nem megy eseményszámba, viszont ha valaki az új tisztséget, mint lelkész látja el, joggal tarthat számot az érdeklődésre. Ám, ha az említett lelkész, hívatását sem adja fel a polgármesteri szolgálat mellett, nyugodtan elmondhatjuk – országos viszonylatban is – egyedülálló módon szolgálja polgártársai érdekeit. A bizalmat, mint független jelölt vívta ki, bár programját, s ezzel együtt megválasztását is, több párt is támogatta. A jelöltek, közel azonos programmal indultak, így igaz lehet, hogy elsősorban, mint ember nyerte el a választók bizalmát, amit a hívatásáról vallott hitvallása is jól érzékeltet: „Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, az olyan legyen, mint aki szolgál.” Ilyen a lelkész-polgármester.

Tóth Árpád rendkívül elfoglalt ember. Ezt a riportot is, csak hét nap elteltével sikerült nyélbe ütni, azaz időpontot találni rá. A beszélgetést délután ötre időzítettük, csupán csak azért, mert ilyenkor már a hivatal is bezár, nyugodtan lehet beszélgetni. A nyugodtsággal nem is volt gond. Este fél kilencig abba sem hagytuk. Beszélgettünk, olykor a humortól sem mentesen és közben az is kiderült: mégsem a másnaposságtól érezték úgy egyesek, hogy minden mozog a hivatalban. Délelőtt valóban érzékelhető földrengés volt Bácsalmáson is. A polgármesteri szobába érve kiderült, hogy Tóth Árpád polgármester vidéki útjáról visszatérve, csak most fogja felbontani és elolvasni a napközben érkezett tetemes mennyiségű levélküldeményt. Sőt, bár a hivatal már bezárt, jó páran keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal. Ezt csak azért írom le, hogy érzékeltessem: a Polgármesteri Hivatal, a rászorulók előtt, soha nincs zárva. Tóth Árpád szinte éjjel kettőkor is megkereshető bármilyen problémával.

– Polgármester Úr! Árulja el, hogyan csinálja, hogy mindenre jut ideje? A család hogyan tűri az Ön megnövekedett munkáját, a szinte állandó távollétét? Az eredeti hivatásával kapcsolatos hitvallása, hogyan egyeztethető össze a polgármesteri teendőkkel? – A lelkészhivatásommal kapcsolatban vallott magatartási forma, nemhogy érvényesíthető, de úgy gondolom, e nélkül a polgármesteri munkám sem tudnám úgy végezni, mint ahogy azt elvárják tőlem. Nálam mindez nem alkalmanként magamra öltött magatartás, hanem életforma. Nagy segítséget nyújt a biztos, megértő családi háttér, a munkatársaim szakértelme, amellyel segítenek.

Tóth Árpád Polgármester Bácsalmás, 1991. december IV.1

Tóth Árpád Polgármester Bácsalmás, 1991. december IV.2

Tóth Árpád Polgármester Bácsalmás, 1991. december IV.3.

Tóth Árpád Polgármester Bácsalmás, 1991. december IV.4.

A család? A feleségemmel, aki szintén teológiai tanulmányokat folytatott, szinte közösen vállaltuk a megnövekedett szolgálatot, jól tudva azt, hogy ez mivel jár. A nejemnek a gyermeknevelésben jut most nagyobb szerep, amit nem győzök neki megköszönni. A gyerekekkel sem tudok annyit együtt lenni, mint amennyit szeretnék. Hiányzik a korábban mindennapos esti együttlét. Ennek most csak annyi az akadálya, hogy reggel, amikor eljövök hazulról, ők még alszanak, este pedig mikor végre hazaérek, ismét ágyban találom őket. A napokban szóvá is tették a gyerekek: „Apu, mikor leszünk már együtt? Legalább esténként, mint régen.” Nem panaszként mondom, de szabadidőm szinte semmi sem marad.

– Mi előtt rátérnénk az elmúlt több mint egy év történéseire, mindenekelőtt árulja el: milyen a viszonya a pártokkal, különösen pedig az Ön megválasztását támogatókéval?  - A választásokon, mint független jelölt indultam, így egyik pártnak sem köteleztem el magam. Az én elkötelezettségem korábbra datálódik, arra az időre, amikor a papi hivatást választottam. Így, mindenféle pártérdektől mentesen tudok dolgozni, döntéseket hozni, előkészíteni! Történtek kísérletek arra, hogy pártérdekeket próbáljanak velem előtérbe helyezni, a többség, a város érdekével szemben. Ez nálam nem ment. A 15 fős képviselő-testületben az én szavazatom is csak egy, a sok között. Ha akarnék, sem tehetnék semmi olyat, ami egyéni, vagy pártérdekeknek tekinthető, de ilyesmi eszembe sem jutott. A kezdeti felbuzdulás után, most nagyon visszafogottan politizálnak a pártok, hogy úgy mondjam, nagyon ellaposodott a pártélet Bácsalmáson. A utóbbi időben, még a képviselő-testületi üléseken sem vesznek részt. – válaszolt Tóth Árpád. Folyt.Köv. IV.2.

Felső-Bácska, 1991. december 18. char–lie

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás Gróf Teleki József utca 2012.