Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bácsalmási Juniális

1991.07.03
Felső-Bácska

p1140410.jpg

1991. július 3. A Felső-Bácska 1991. május 8-i számában arról számoltam be, hogy Bácsalmáson elmaradt a vállalatok, gazdálkodó egységek szokásos május elsejei majálisa. Most úgy érzem, arról is be kell számolni, nem minden cégnél volt képzavar, bár a majálisból juniális lett. Ennek persze nagyon prózai oka volt: az eredeti időpont(ok)ban esett az eső!

Az 1990. évi gazdasági nap után, az idén június elején második alkalommal rendezték meg a Bácsalmási Állami Gazdaságban a szakszervezet tevékeny részvételével, a Családi Tóparti-t, ahol a gazdaság mintegy 700 dolgozója, családjával együtt egész napos játékos-sportos programban vett részt.

De mielőtt a programokról szólnék, meg kell említenem, hogy egy olyan gazdaságban volt ez a rendezvény, ahol a reklámszöveggel szólva, ügyelnek a részletekre is. S, talán ennek köszönhető, hogy miközben a környező gazdaságok (lásd: Kunbaja-Bácsszőlősi ÁG, Bajai Mezőgazdasági Kombinát, stb.) sorra tönkre mentek, addig ez a gazdaság még mindig életképes, jól működik (bár piaci nehézségek itt is jelentkeznek), amit a nemrég közrebocsátott 126 állami gazdaság rangsorában elfoglalt 10. helyezés is bizonyít, s szinte csak kombinátok, tangazdaságok előzik meg.

Az eredményes gazdálkodásnak pedig mi más lehetne az alapja, mint a jó termelésszerkezet, amit úgy foglalhatnánk össze röviden, hogy a magas színvonalon, nagy mennyiségben megtermelt gabonát az állattenyésztésben (sertés – szarvasmarha) hasznosítják, így biztosítva a gabona „magasabb feldolgozottsága” által, a magasabb bevételt és ez példa lehet nemcsak nagyüzemeknek, de a egyre szaporodó magángazdaságoknak is. Az említetteken kívül, jelentős termelési tényező a vetőmag előállítás, itt is elsősorban, a napraforgó vetőmag előállítás. Unikumként említhető a gazdaság tevékenységéből, a Bordói lé gyártás, amely terméket hamar megkedveltek a gazdák. Sokan talán nem is tudják, a gazdaságban is megvásárolható – Bácsalmás, Zrínyi utca 8., ÁG Központ – és nem ártana egy kis reklámot csinálni ennek a régi-új terméknek.

A már említett rangsorban elfoglalt10. helyezés azt is jelenti, a Bácsalmási Állami Gazdaság megmaradt állami tulajdonban, s nem kerül privatizáció alá. S, ami a jövőt illeti, és az itt dolgozókat érinti, egyelőre nincs elbocsátás, bár a gazdaság kötelékéből távozók – kilépők, nyugdíjba vonulók – helyett nincs felvétel. A távozók munkakörét racionálisabb munkaerő gazdálkodással oldják meg. S, amikor a jó termelésszerkezetről tettem említést, aminek alapja a magas szintű agrokultúra, s nem utolsó sorban az itt dolgozók hozzáértése, s az a hozzáállás mintha a sajátjuk lenne. Ez utóbbival nem azokat akarom kiemelni, akik úgy gondolják „saját”, és már viszik is…

A gazdaságról előrebocsátott néhány mondat után következzék a TÓ-PARTI Parti, aminek az is célja volt, hogy a növekvő nehézségeket, gondokat, ha csak néhány órára is, de maguk mögött hagyják a munkában megfáradt emberek, együtt szórakozzon a család, mivel erre egyre kevesebb idő áll rendelkezésre, a megélhetés biztosítása miatt.

A programok sorát a horgászverseny nyitotta meg, korán reggel fél hatkor. A nevezések után hat óra tájékán, már több mint 100 „csendes őrült” vette körül a mosztongai halastavat, bízva a jó szerencsében. A rajtnál Monda Károlynak, a főhorgásznak kibiceltem, így volt alkalmam elbeszélgetni e sport szépségeiről is, miközben a kapásjelzőt figyeltük árgus szemekkel. Igaza van abban, itt most nemcsak a halról van szó. A hat órakor kifogott halat látva bízik abban, még több követi majd, s egy olyan is lesz közöttük, amivel tavaly a legnagyobb hal kategóriában elért első helyezését megismételheti. Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, nem neki jött a nagy hal, s ami még rosszabb, több sem akadt horogra. A legtöbb halat ezen a napon Ráczkopf Csaba fogta, míg a legnagyobb halat id. Tácsik János. Így ők lettek a kategóriák győztesei, mindketten a Sertésfőágazat dolgozói.

Miközben a horgászverseny zajlott, az egységek amatőr szakácsai is nekiálltak a főzésnek, s mint később kiderült, ízletes, finom sertéspörköltet hoztak össze. Délelőtt 10 órától céllövészet, lengőteke volt, s beindult az egységek közötti labdarúgó bajnokság is. Lengőteke versenyben a tavalyi győztes Wolveiter Jakab csak második tudott lenni a győztes Kurityák mögött. Céllövészetben Zoboki aratott győzelmet Figura előtt. Labdarúgásban négy csapat vetélkedett egymással. Az első helyezést veretlenül, a Sertésfőágazat együttese – dr. Barcsák Endre, Piukovics Lajos, Futó Sándor, Komlósi György, Fekete Sándor, Schneider István, Horváth Sándor és e sorok szerzője Prókai Károly összeállításban – szerezte meg, a Szállítók előtt, harmadik az Építők, negyedik Mátételke csapata.

A nap folyamán a gyerekek is részt vehettek a már említett programokon, de részükre volt több, játékos, ügyességi verseny is. Szintén délelőtt 10 órától kezdve Páncsics Márton motoros sárkányrepülőjével tartott bemutatót szépszámú közönség előtt, illetve felett, sőt, a bátrabbak a kétszemélyes „gépen” repülő utat is tehettek. Nem volt kisebb sikere a tombolának sem, ahol az üdítő italtól a pezsgőig, a rádiótól a bordói léig, szinte mindent lehetett nyerni. A nap zárásaként kötélhúzó verseny volt, ami nagy-nagy küzdelmeket hozott, s végül a Szállítók itt megszerezték első győzelmüket.

Végül itt kell most azt elmondanom: bár voltak elsők és vesztesek, ezen a napon csak győztesek voltak, azaz maradék nélkül érvényesült a coubertini eszme, mely szerint a részvétel a fontos, nem a győzelem… S, amikor a Tóparti Parti véget ért, talán többen gondoltak arra szállóigévé nemesedett mondatra: Jövőre, Veled, Ugyanitt!

Felső-Bácska 1991. július 3. char - lie

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás - Backnang utca 2012.