Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


92.06.07. Bácsalmás-Backnang: Pünkösd, a híd, amely összeköt

1992.06.07

pipa-901.90.-toth-arpad-fenyvesi-mate-dr.-....-hajdu-jozsef-2003.07.12..jpgBácsalmás – Backnang

Pünkösd: a híd, amely összeköt 

A magyar naptárban pünkösd havának májust nevezik, mivel legtöbbször május hónapra esik pünkösd, de a Szentlélek eljövetele emlékezetének ünnepnapját a húsvét utáni hetedik vasárnapon tartják, így azon ritka pünkösdi ünnepek egyikéről számolhatunk most be Bácsalmásról, amelyik június hónapra esett.

Az viszont már nem tartozik a ritka események közé, hogy Bácsalmás testvérvárosának, Backnang városának küldöttségét a városban fogadják. A közelmúltban hivatalos rangra emelt kapcsolatokban ma már nem csak a rokoni szálak fenntartása az elsőrendű, emellett a kulturális, a gazdasági és a sportkapcsolatok is jelentős szerepet kaptak.

Az idei év pünkösdi ünnepe alkalmából, a Városi Önkormányzat, a Római Katolikus Plébániahivatal, a Bácsalmási Németek Egyesületének és a Bácsalmás Baráti Köre Egyesületének meghívására 1992. június 5-én, a Backnangi Magyarok Egyesületének küldöttsége háromnapos látogatásra érkezett Bácsalmásra.

Az ünnepi programok az elmúlt évihez képest szerényebb körülmények között zajlottak, de tartalmában semmivel nem maradtak el attól. Június 5-én, a Városházán Tóth Árpád polgármester adott fogadást és köszöntötte a vendégeket, míg a Művelődési Központ zenekara és énekkara német dalok előadásával kedveskedet a testvérváros képviselőinek. Kedves színfoltja volt az előadásnak az előadók és a hallgatóság közös éneklése, amely jó hangulatot teremtett, megalapozta a vendégség további napjainak vidám hangulatát is.

Szombaton került sor annak a kiállításnak a megnyitására, amelyen a helyi fafaragók mellett, a kézimunka szakkör tagjai mutatták be munkáikat. A kiállítás színvonalát emelte a német vendégek által bemutatásra elhozott festmények sokassága, sokszínűsége, amely Georg Staab művésztanár munkáját dicséri.

A kiállítást német részről Müller Úr, a backnangi gimnázium igazgatója és a helyiek képviseletében Kovács B. Károlyné önkormányzati képviselő nyitották meg, méltatták a kiállítókat.

Georg Staab 1934. január 18-án született Bácsalmáson. Mai műveinek, festészetének és grafikáinak központi témái az emberi formák alakítása. Magyar motívumokkal is dolgozik a mester, hogy csak a Csárdás, vagy a Magyar című festményeit említsük.

Horváth József, a Népművészet mestere, fafaragó, nagyméretű fali képeivel, művészien kidolgozott padokkal, székekkel vett részt a kiállításon.

Erdős Csaba fafaragó, többnyire a mindennapos használati tárgyak ugyancsak művészien kivitelezett darabjait mutatta be. Tanítványai, a faragó szakkör tagjai – ami a témákat illeti – széles skálán mutatkoztak be. A kisméretű, de tehetségről árulkodó faragások között éppúgy megtalálható, az Anya gyermekével (alkotó: Sághy Tamás), mint a szépen díszített fali kulcstartó (Sauer Gizella), a különböző népművészeti motívumokat mintázó alkotások, vagy a Pipázó ember portréja (Fehér Krisztián, Nuber Gábor), de gyermeki képzeletvilágra jellemzően az állatokat, baglyot, lovat ábrázoló fába vésett lép is.

A kézimunka szakkör munkáiból képet kaphatott a kiállítás megtekintője a különböző tájegységek – mezőségi, kalotaszegi, kalocsai, matyó, buzsáki, stb. – díszítőmotívumaiból, amelyek elkészítése a szakkör tagjait dicséri.

 Szombaton délután a Művelődési Központban került sor arra a jótékony célú koncertre, amelynek adományokból befolyt bevételét a II. világháborús emlékmű megvalósítására ajánlották fel a backnangi fúvószenekar tagjai és a zenekar vezetője Johann Raxian. A Heimatblaskapelle zenekar vasárnap az ünnepi szentmisén is közreműködött a római katolikus templomban, míg a református templomban Pünkösdi istentisztelet zajlott úrvacsoraosztással.

Ugyancsak szombaton, a backnangi küldöttséggel érkező Oberbrüdeni fúvószenekar tartott térzenét a katolikus templom előtt. A zenekar vezetője Rudi Seibert volt. Nagysikerű térzenét adott a Heimatblaskapelle zenekar is a Művelődési Központ presszójának teraszán.

A délutáni utolsó nagy műsor, a térzene pattogó ritmusa közben beszélgettem Hippick Antonnal, aki 1928-ban született Bácsalmáson és a Backnangi Magyarok Egyesületének egyik vezetőjeként érkezett Bácsalmásra. Önmagáról így vall: – A kitelepítés után ismerkedtem meg feleségemmel, már Németországban, aki egyébként Soroksárról való. Kezdetben bizony nem volt minden fenékig tejföl, hiszen mint kereskedőnek nem jutott képesítésemnek megfelelő állás, így aztán dolgoztam téglagyárban, autójavítóban, festőnként. Mivel a német nyelv ismerete nem ütötte meg a azt a mértéket, amivel komolyabb állást is betölthettem volna, arra ösztönzött, hogy esténként komolyan nekifeküdjek a német nyelv elsajátításának,ami annyira jól sikerült, hogy 1961 óta, az 1989-es nyugdíjazásomig állami alkalmazott lettem a megyei tanácsnál.

– A kitelepítés után először 1964-ben jártam Bácsalmáson és elszomorodva tapasztaltam, hogy a kitelepítéskori állapotokhoz képest, mennyire visszafejlődött, elmaradott volt minden. Azóta aztán már gyakrabban járok haza, bár a szó igazi értelmében már inkább a baráti kapcsolatok miatt jövök Bácsalmásra. Rokoni szálak már nem köznek a városhoz. Egyszerűen jól érzem magam és örömmel mondom, ma már nem csak a volt bácsalmásiak jönnek ide szívesen, de a német származású backnangiak is.

– Az első néhány hazalátogatásom után tapasztaltam már fejlődést is, ami örömmel töltött el, örömmel látom a város új, szép épületeit, csak sokallom az üresen álló lakásokat, a volt Kézműves utcában például kettő is.

– Nem hagytam ki most sem az alkalmat, hogy meg ne nézzem a Gyűjtemények Házát. Ilyen nálunk is működik, az ottani volt Magyarországi (bácsalmási) Németek Egyesületének kezelésében, amelyben a bácsalmási ereklyék is megtalálhatók, még az a teherautó is, odaérkeztünk. Az épület egy régi malom és volt gazdája jelenleg az egyesületünk vezetője Klauss J. Lederer. Külön érdekesség, hogy most vasárnap köszöntöttük születésnapján.

– Ezúton is szeretném megköszönni vendéglátóink szíves fogadtatását és minden jót kívánok minden barátomnak és bácsalmásinak, akikkel az utóbbi években ismerkedtem meg. Egyébként, ha sikerül megszervezni, hamarosan ismét Bácsalmásra jövök, hiszen idén lesz az 50 éves polgári iskolai találkozónk.

Szénásiné Harton Edit a Bácsalmás Baráti Köre Egyesület elnöke röviden ennyit mond a három nap összegzésére: - Örülünk annak, hogy testvérvárosi vendégeink jól érezték magukat és öröm volt tapasztalni, hogy mennyire ragaszkodnak kisvárosunkhoz. Az újabb könyvcsomagot pedig, amit a könyvtár részére ajándékoztak, ezúton is köszönjük backnangi barátainknak!

Felső-Bácska 1992. július 24 -char-lie-

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás Hősök tere - a négy évszak

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.