Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


92.02.19. Bácsalmási Színes - Az ügynök halála

1992.02.19

wp_20150322_009.jpg

Felső-Bácska 1992. február 19. Bácsalmási Színes – Az ügynök halála. A következő sztorik a bácsalmási telefonkönyv megszületésének köszönhetők. Ezekből az is kiderül, hogy az ügynök halálát nem a nyugdíjazása jelenti, hanem az, ha ügynöki munkáját hazai vizeken végzi. Ennek következtében a néhány perces munka fél, esetenként egy, másfél órára is megnövekedhet, olykor-olykor minden üzletkötés nélkül is, a kiadós beszélgetések miatt.

Első eset Az első kuncsaft mindjárt azzal fogadott: miért nem lehet a sportcsarnokban pingpongozni?  - Mert ahol most játszanak – a volt leányiskolában – nincs fűtés és nagyon könnyen meglehet ott fázni. – Lehet ott játszani, csak fizetni kellene – mondom én. – Fizetnénk mi, de úgy hallottuk, még sem lehet.

– Szerintem lehet, csak esetleg nem abban az időpontban, mint régen, de a hétvégeken biztos van mód és hely az asztaliteniszezők számára is. De majd megkérdezem az illetékest: hogy is van ez? – Azt tudom mondani, hogy tudnánk helyet biztosítani a pingpongozóknak is, igaz egy kicsit későn, este fél kilenc után, de ennél jobbat javaslok. A Művelődési Központban minden nap díjmentesen, fűtött helyen élvezhetik a játék örömét. – válaszolt Vidovics Gábor, a Művelődési Központhoz tartozó Sportcsarnok gondnoka. Az egésznek az érdekességét, a pluszpoént, az adja, hogy aki a játéklehetőséget hiányolta, 72 azaz hetvenkettő éves!

Második eset – Látom, van munkád bőven, már alig férsz a műhelyedben. A sok rádió, TV, video lejátszó minden helyet elfoglal. – Á, ez semmi, van még hátul is, na persze olyanok, amelyeket elfelejtettek elvinni, s van közöttük olyan is, amely már több mint két éve itt áll és valóban csak a helyet foglalja.

 – Miért nem adod el? – Éppenséggel eladhatnám, de akkor meg a pénzt kellene őrizgetnem. Úgyhogy ez a 22-es csapdája. (Az itt felejtett, kijavított és javíthatatlan készülékek a műszerész Kosztolányi úti műhelyében átvehetők. A Mester Úr nem költözött el, az utcanév, annak is csak a fele változott! Az Újváros utcanév változott vissza a másik oldal nevére!)

Harmadik eset – Mikor lesz az átadása a nagy vállalkozásnak? – Ha minden jól megy, akkor júniusban, s egy telefonkönyvben elhelyezett reklám, nagyon jól jönne. Csak egy probléma van: nincs telefonunk, márpedig telefonszámnak benne kellene lenni! – mondja az egyik érintett, de közbeszól a másik. – Megadjuk az én számomat, itt pedig majd rádiótelefon lesz, és máris megoldódik a probléma. – Ezek után sorra kerül az említett megoldás technikai kivitelezhetősége, s az is, hogy a júniusi megnyitás esetleg, az állandó gáncsoskodás miatt késni fog. Pedig anélkül, hogy megbántanánk őket, a jánoshalmi és a mélykúti hasonló intézmények, a nyomába sem léphetnek – gondolom én. De nem is ez a lényeg: a bácsalmási fiatalok addig is kénytelenek Jánoshalmára, Mélykútra utazni hétvégenként, hogy érdeklődésüknek megfelelő szórakozásban, színvonalas körülmények között vehessenek részt. Sokan úgy, hogy a szülők viszik, majd hozzák őket: sokan pedig ki tudja hogyan? Az említetteken felül, még valamit: a beruházás megvalósulásából, annak üzemeltetéséből, hatalmas bevétele származna az önkormányzatnak is. Bizonyos döntések elodázása, húzása-halasztása pedig mindkét fél számára forintban jól kifejezhető – veszteség formájában. Az pedig, hogy a környező telkek, ingatlanok ára leértékelődne, ha a nagy szórakoztató központ létrejön? Erre talán csak azok gondolnak, akik olcsón vett tanácsi (egyéb) lakásukat áruba akarják bocsátani. Bár kétlem, hogy az említettek miatt lenne a környék ingatlanainak alacsony az értéke.

Az a vélemény viszont tényleg helyénvaló, mely szerint: a leendő, kész épület, nem illik az utcaképbe. És ez igaz: annak valahol Budapesten, vagy más, nagyvárosban lenne a helye. De legalábbis, valahol a bácsalmási centrumban, ahol az átutazóknak is büszkén lehetne mutogatni: lám, nekünk ilyen is van!

Negyedik eset – Van már reklámunk, a nemrég indult Biliárdélet című országos lapban. – Jó, jó, de ez a környékbeli törzsvendégeket hozza majd – érvelek én. – No, akkor a legkisebbre benevezünk.

– A kézilabdásoknak felajánlott ingyenes asztalhasználatot köszönjük, én személy szerint lemondok erről a lehetőségről. Azzal is megelégedek, hogy mielőtt megkötjük az üzletet, életemben először snookerezzek egyet a fiúkkal.  – Majd így történik… - Te, biztos, hogy ma játszottál első alkalommal?

 – Biztos! Már ami a snookert illeti. – Amíg játszottatok, úgy döntöttünk a Főnökasszonnyal, hogy egy nagy reklámot teszünk be a kiadványba, egyébként jól játszol. – Vélekedett, Árpás István, a honi biliárdélet, karambolszakág elitjébe tartozó, többszörös magyar bajnok. Amint a fentiekből kitűnik, itt a tudást elismerik. Talán ezért is népszerűek!

Ötödik eset – A vállalkozók névsorát, lakcímét foglalkozási körét megkaphatnám? – Mindegyikkel rendelkezünk, de mégsem adhatjuk meg, mivel történt már hasonló eset és az érdekeltek közül többen sérelmesnek találták. Nagyon sajnáljuk.

– Én is. – A derék vállalkozóknak pedig mit is lehetne mondani? Ha az APEH-tól félnek, hogy nyomukra bukkan, akkor csak féljenek, mert az, az ipartestület névsorától függetlenül utoléri azokat, akiket akar….

Felső-Bácska 1992. február 19. char–lie

 

A mappában található képek előnézete Bácsalmás 2012. Gróf Széchenyi István utca