Búcsú az első osztálytól

Labdarúgás 1988-89. Molnár József edző irányításával készülnek a bajnokságra. Az elmúlt évben is szereplő játékosok mellett az idei sze­zontól Till, Tenner, és Borbás is a csapatot erősíti. A tehet­séges fiatal játékosok is „döngetik" már a felnőttek kapuját, így Mohácsi, Csincsák és a kapus Zsemberi Imre.

Mérkőzések, eredmények, összeállítások a bajnokságból. Bácsalmás - Radnóti SE 2-1 (1-0) Bácsalmás, 400 néző. PVSE: Zomborácz - Csongor, Tenner, Száhl, Csincsák, Bor­bíró, (Mohácsi), Sztantics, Prikidánovics, Till, Kiss Baranyi Csaba, Lakatos. Edző: Molnár József. Bácsalmás - Kalocsa 1-4 (1-1), Bácsalmás 500 néző. PVSE: Mayer - Csongor, Tenner, Tanovity, Prikidánovics, Sztantity, (Csincsák), Csákány, Petrik, Száhl, (Kollár), Till, Avdalovity. Edző: Prikidánovics Dániel.

Bácsalmás - Hajós 3-0 (2-0) Bácsalmás, 500 néző. Vezette: Zsigó. Bácsalmás: Mayer - Csongor, Prikidánovics, Tanovity, Csincsák, Kiss Baranyi. Till, Sztantity, Csákány, Száhl, Avdalo­vity (Kollár) Edző: Prikidánovics Dániel. Hajós: Majdanics - Torma, Mendler, Follárdt Z., Kle­ment, Török, Rendes, Szauer (Bajai), Szabó (Koch). Edző: Balogh Gyárfás.

Rögtön támadólag léptünk fel. Több kihagyott helyzet után a félidő közepén Prikidánovics megunta a csatárok tehetet­lenségét és előre jött. Egy visszakapott átadással középen kitört és a kifutó kapus mellett magasan a jobb felső sarok­ba helyezett. Pár perc múlva egy baloldali szögletrúgást követően ismét Prikidánovics volt eredményes, amikor a beívelt labdát majdnem a 16-os vonaláról fejjel átívelte a ki­futó kapuson. A második félidőben kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pá­lyán, mindkét oldalon több kihagyott helyzettel. A 20. perc­ben eldőlt a mérkőzés sorsa, mert egy baloldali beadás után Száhl közelről fejjel a bal alsó sarokba csúsztatott. Ifjúsági eredmény: Bácsalmás - Hajós 4-0

Szakosztályi értékelés

Labdarúgás. 1988-89. Az elnökség megtartotta ülését, értékelte az elmúlt évad munkáját. Itt elhangzott, hogy a bajnokság kezdetén már baljós előjelek mutatkoz­tak, amikor öt (!) játékos jelentkezett játékra az első forduló előtti héten. Bár a játékosok a bajnokságban mindent elkövettek, ennyire futotta erejükből. A legnagyobb baj az volt, hogy nem sikerült csapatot alakítani. Nem volt két egymást követő mérkőzés, amikor ugyanolyan felállásban futhattunk ki a pályára. A bajnoki évben 28 játékost szerepeltettünk! Nem alakult ki a csa­patnak a gerince, mivel a csapatépítés gyakorlatilag a mérkőzéseken tör­tént, mert a játékosok túlnyomó többsége nem járt edzésre. A szakvezetés ezen nem tudott változtatni, a játékosok különböző okokra hivatkoztak.

Az edzéshiány a legtöbb mérkőzésen és különösen a szezonvégeken na­gyon is megmutatkozott. Ennek tudható be, hogy igen sok gólt kaptunk. Ez utóbbi tényben komoly fegyelmezetlenségek is közrejátszottak. Rúgott góljainkat tekintve elégedettek lehettünk, de kevés mérkőzést nyertünk. A haj­rában történt edzőváltozás vagy késón történt, vagy egyáltalán nem lett volna szabad bekövetkeznie. A csapategység sohasem alakult ki, mert a já­tékosok fele 20 év körüli illetve alatti, a másik fele 30 év feletti. Így generáci­ós ellentétek is jelentkeztek, amikor a legnagyobb összefogásra lett volna szükség.

Nem volt igazi segítség a jugoszláv fiúk leigazolása sem. Nem váltak a csapat meghatározó tényezővé, bár kétségtelen, hogy új színt és formát köl­csönöztek a játéknak. Közülük kiemelkedő tudású játékos csak Mayer ka­pus, aki igazán megtett mindent a sikerért. Talán ha az egész idényben Ő védett volna? Ezzel nem akarjuk a többi kapus szereplését bántani, hiszen sok kapott gól ellenére ők hibáztathatók a legkevésbé. Nagyon sok feles­leges gólt kaptunk a rosszul alkalmazott lestaktika miatt. Védőmunkánk egyáltalán nem felelt meg az elvárásoknak. A jövőt illetően elsősorban ezen kell változtatni.

Reménykeltő volt a tavaszi kezdet, de nem tudtunk elszakadni a vetély­társaktól, így az idény közepétől minden mérkőzésünk nagyon fontos volt. A sorsdöntő találkozón így idegileg sem bírtuk a küzdelmet. A fegyelmezet­lenségek közé tartozik, hogy nagyon sok sárga és piros lapot kaptak játéko­saink. Túl hangosak voltunk a pályán, sok volt a felesleges beszéd, a rekla­málás. Mi tagadás a játékvezetők sem fogadtak kegyeikbe bennünket, pár pont szárad a lelkünkön, de kiesésünket nem lehet az ő számlájukra írni.

Hathatós támogatást kaptunk a gazdálkodó egységektől, amit, a sajtó nyil­vánosságát felhasználva ezúton is megköszön a szakosztály és a sportkör vezetése. Ugyancsak sok segítséget kaptunk a baráti körtől.

Meg kell emlékezni a mérkőzéseken megjelent igen szép számú nézőkö­zönségről. Ezeket a segítségeket a jövőben is igényeljük, és előre kérjük! So­kan bírálták a szurkolók közül a szakvezetést, hogy "idegenlégiósokat" sze­repeltet. Bácsalmáson igen szépszámú játékos található. Ha anyagilag futná erőnkből, és ha nem estünk volna ki, meggondolandó lenne egy második csapat indítása. Az ilyen szereplésnek komoly hagyományai vannak, bár több mint húsz éve erre nem került sor. Jelenleg sok bácsalmási játékos szí­vesebben szerepel a környékbeli csapatokban. Hogy ennek mi az oka? Nem kaptunk mindenkitől egyforma választ. Ki-ki másképp indokolja elhatározását. Mindenesetre nincs közöttük olyan játékos, aki kiemelkedő képessé­gű és tudású lenne, hogy vezéregyéniségévé válhatna a csapatnak. A veze­tőség véleménye ebben a kérdésben az, hogy mindenki ott játsszon, ahol szeret és akar.

Meg kell emlékezni az ifjúsági csapatról, amely csak a hajrában szorult le a dobogóról 2 ponttal. Igazán dicséretesen szerepeltek, és ha év közben egy­szer-kétszer nem kell tartalékosan kiállniuk, még szebb eredményt is elér­hettek volna.

A szakosztály-ülésen szóba került a jövő. A legfontosabb a csapatépítés, a fiatalítás és a helyi ifjúságiak (akik akarnak is!) szerepeltetése, új edző alkal­mazása, az edzésre járás megkövetelése a játékosoktól, igazságosabb ösztönző rendszer kialakítása.

A cél nem lehet más, mint a visszakerülés a megyei I. osztályba, még ha tudjuk is a régi labdarúgó mondást, hogy könnyebb megkapaszkodni, mint alacsonyabb osztályból visszakerülni. Azzal is számolnunk kell, hogy itt valószínűen mindenki bennünket akar megverni, hisz számukra ez jelenti a dicsőséget. Nagy kérdés marad a szakosztály működésének anyagi fedeze­te. E területen évről-évre romlik a helyzet. Aktuálissá válnak egyéb kiadá­sok. Így sportszerek és eszközök vásárlása, új szerelések beszerzése, mert a csapat „lerongyolódott”, nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.  Száhl Imre

Szeretem a focit, de...

A Bácsalmási Petőfi VSE szakosztályai közül a labdarúgók „kiemelt” ka­tegóriába tartoznak. Mellettük húzódnak meg szerényen a kézilabdások. Bár mindhárom csapat a megyei bajnokságban játszik, az eredményességet tekintve nem a kézilabdások az utolsók! A kézilabdázó nők negyedik, a férfiak azonos pontszámmal, a negyedikkel az ötödik helyen végeztek az elmúlt évi bajnokságban. Persze nem róluk szól az írás. A labdarúgókról. A labdarúgókról, akik kiestek a megyei bajnokságból.

Az elmúlt évtizedben sok kísérletet láthattunk már a jó focicsapat kialakí­tása érdekében. Sok próbálkozást, anyagi eszközt elpocsékolását, persze nem sok sikerrel. Holott, ha a sportvezetők az utánpótlás-nevelésre fordították volna az energiájukat és anyagi lehetőségeiket már a 80-as évek ele­jén, akkor most a mérkőzésekre kilátogatva a nézőtéren nem kellene Ki? ­Kicsoda? játékot játszani hétről-hétre, s talán az eredményessége is jobb lenne a focicsapatnak.

Mondják: a város rangjához méltó csapat kellene! Én azt mondom annál jobb, kell! Az egyesület szellemi és anyagi forrásainak, a sportot szerető, támogató lakosok anyagi eszközeinek jobb, ésszerűbb ki-, és fel­használásával.

A szellemi és anyagi eszközök felhasználását elsősorban az utánpótlás-nevelésbe kellene fektetni. Biztosítani kellene, hogy a hét mindennapján, a sportpályákon nyüzsögjön a sok gyerek, edzzen, hasznosan töltse el szabad i­dejét. A csoportok, a csapatok mellé pedig olyan, a sportágukat szerető, szaká­gát értő embereket kellene állítani, akik meg tudják szerettetni az adott sportágat, meg tudják tanítani a gyerekekkel a szakmai ABC-t. Igaz, a foglalkozásvezetők pénzt kapnának a munkájukért. Igaz, több felszerelésre lenne szükség, mindennap kellene vizet melegíteni, több lenne a rezsi is. Ez mind igaz. Az a kérdés is jogos „jó ez a sok csapat, de hát hol öltözné­nek?” A számokat nem áll módomban ismerni, már azt, hogy az el­múlt évtizedben mennyit költött az egyesület, illetve a „baráti kör” játékosok, edzők vásárlására - feleslegesen - de abban biztos vagyok, hogy az öltö­ző bővítésre is jutott volna belőle, sőt a gázbekötésre is. Még a felnőtt csa­pat sem szerepelt volna rosszabbul azokkal a bácsalmási játékosokkal, akik most Csikérián, Kunbaján játszanak hétről-hétre, nem is rosszul.

Az egyesület sportvezetésének, Bácsalmás sportkedvelő lakosainak áldo­zatvállalásában, sportszeretetében, tenni akarásában, kételkedni nem lehet, de rosszul szeretik Bácsalmás sportját. Úgy, mint aki még nem vetett, de már aratni akar. Türelmetlenek, mindent egyszerre akarnak, ha nem megy bácsalmási játé­kosokkal, majd a környező településekről igazolunk (veszünk), ha így sem megy, majd igazolunk (veszünk) déli szomszédainktól (akár NB I-es focistákat is). Csak akkor van baj és gond, amikor már így sem megy (lásd 1989) és a kör bezárul. A kassza kiürült, s ami a legszomorúbb, me­gyei első osztályú csapat így sincs, de nincs a hét minden napján lefoglal­va a sporttelep sem. Igaz felszerelés sincs több és melegvíz sincs minden csapat edzése után. Az öltöző is ugyanakkora maradt, mint volt. A tenisz­pálya sem készült még el, de a salak az ide-oda rakosgatásoktól már las­san elfogy.

És még valamit.

Nem igaz az, hogy ha megfizetik a labdarúgókat, akkor tudnak eredmé­nyesen focizni, de az sem igaz, akinek sok pénze van, az ért a focihoz.

II. Nemzetközi ifjúsági fiú kézilabdatornaELIT KUPA ’89

1989. Július 1-2-án került megrendezésre az ELIT KUPA '89 mérkőzésso­rozat Bácsalmáson, a Petőfi VSE sporttelepén.

A megyei bajnokság első négy csapata mellett a jugoszláv Stanisic csapa­ta is indult és ezzel már nemzetközi rangra emelkedett az ELIT KUPA.

A mérkőzéssorozat széleskörű összefogással jött létre, példát mutatva ar­ra, hogy nemes célokra nagy erőket lehet mozgósítani: a PVSE kézilabda-szakosztály a rendezést az ELIT SPORT BUTIK, a Bá­csalmási ÁG, a Kunbajai ÁG, a Városi Tanács, a KISZ Bizottság, valamint a helyi ÁFÉSZ segítségével tudta megvalósítani, amiért köszönettel tartozunk nekik.

A szombat délutáni ünnepélyes megnyitón Futó Sándor mondott ünnepi beszédet (a kézilabdázók baráti körének vezetője), amelyben a következőket mondta többek között.

„... A kupa kiírásával kapcsolatos szándékaink egyértelműek, játék- és versenylehetőséget biztosítani a fiataloknak. Népszerűsíteni a kemény, fér­fias, sokoldalú képességet fejlesztő és kívánó sportágat, minél több hívet szerezni azok közül, akik e pillanatban még csak szemlélői a kézilabda­sportnak, és azoknak a sportszerető emberek köréből, akik egyelőre még csak a labdarúgást ismerik a sportágak közül.

Utoljára, de nem utolsó sorban ismerjék meg városunkat, alakuljanak ki minél mélyebb, őszintébb baráti kapcsolatok a játékosok, sportvezetők kö­zött.

A verseny kezdetén kérem, ne feledjétek el, a pályán nem ellenségek, ha­nem ellenfelek lesztek, a sportszerű magatartás, és a nagyobb tudás győze­delmeskedjen..."

A fenti szavak szellemében az ELIT KUPA 1988. évi védője Kecel, és az 1988-89. évi megyei bajnok Soltvadkert mérkőzésével kezdetét vette az ELIT KUPA '89.

Az éppen nem játszó csapatok a magas színvonalú mérkőzések megtekin­tésén kívül a büfében és a szomszédos strand hűs vízében frissíthették fel magukat.

A szombati versenynap után a 10. számú presszó (cgt: Bedzsula Miklós és fia) rendezett hangulatos discót a verseny résztvevőinek tiszteletére is, amelyen alkalom nyílt a városi fiatalokkal is megismerkedni.

Meg kell egy nagyon fontos tényezőt is még említeni, az időjárást. Az idő­járás is mintha méltányolta volna a rendezők erőfeszítéseit és az előző zá­por-esős, zivataros napokkal szemben, remek napsütéses időben bonyolód­hatott le az ELIT KUPA '89.

PVSE csapata az ELIT KUPA ’89. Nemzetközi Kézilabdatornán. Balról, állnak: Tóth Gábor, Róka János, Szalai Zoltán, Németh Péter, Prókai Károly edző, Verbászi Tamás, Koncsek Zoltán, Prikidánovics Honti Zoltán. Lent balról: Ungvári Ferenc, Katona Tibor, Demeter Róbert, Takács Attila.

Eredmények:

Kecel - Soltvadkert 17-16 (9-7), vezette Petrovácz, Lövész. Legjobb góllövők: Haszilló 10 ill. Font G. 7, Duchai 4. Mihók 4.

Az ELIT KUPA '88 győztese, ha minimális különbséggel is, de megérde­melten győzött az idei megyei bajnok Soltvadkert ellen. Sajnálatos, hogy az STE egyik legjobbja Font Gusztáv bokasérülése miatt a to­vábbi játékból már nem vehette ki részét. Eredmény alakulása: 2-2, 5-2, 7-4, 7-7, 12-7, 17-13.

Stanisic - Lajosmizse 13-11 (7-5), vezette Lövész, Hegedűs. Legjobb góllövők: Veselinovic 5, Dragisic 3 ill. Telek 3, Szarvas 3. A kiváló játékerőt képviselő csapatok mérkőzésén a jobb védekezésnek köszönheti győzelmét a jugoszláv csapat. Eredmény alakulása: 1-0, 1-4, 6-4, 7-7, 10-9, 13-9.

PVSE - Kecel 29-21 (14-6), vezette Hegedűs - Petrovácz. Legjobb góllövők: Szalai 14, Róka 5, Németh 4, Prikidánovics 3, illetve Haszilló 10, Németh 5. A PVSE fiataljai látványos támadójátékkal és kiváló védekezéssel diadal­maskodtak a kupa védője ellen. Eredmény alakulása: 0-3, 3-3, 4-5, 8-5, 8-6,16-6, 21-18, 26-21.

Soltvadkert - Stanisic 17-17 (7-10), vezette Petrovácz - Lövész. Legjobb góllövők: Míhók 10, Duchai 4, ill. Veselinovic 6, Ruják 3. Leg­jobb gólszerzőjét nélkülöző STE izgalmas körülmények között szerzett pontot. Eredmény alakulása: 0-2, 2-2, 2-5, 4-7, 8-12, 13-13, 13-14, 15-14, 17-16.

A PVSE kupagyőztes gárdája 1989-ben. Álló sor balról: Szalai Zoltán, Koncsek Zoltán, Németh Péter, Prókai Károly edző, Róka János, Prikidánovics Honti Zoltán, Futó Sándor. Alul, balról: Verbászi Tamás, Demeter Róbert, Tóth Gábor, Csákány Jácint főszponzor, Katona Tibor, Ungvári Ferenc, Takács Attila.

ELIT KUPA ’89. Második helyezett Kecel

ELIT KUPA ’89. Harmadik helyezett Stanisic

ELIT KUPA’89. Negyedik helyezett Lajosmizse

ELI KUPA ’89. Ötödik helyezett Soltvadkert

PVSE - Lajosmizse 20-20 (7-8), vezette Lövész - Hegedűs. Legjobb góllövők: Németh 7, Róka 5, Szalai 3, illetve Józsa 6, Telek 5, Vass 4. A szombati nap legszínvonalasabb mérkőzését láthatták a nézők ezen a mérkőzésen, mely látványos megoldásokban és izgalmakban is bővelke­dett, amelynek igazolására elég az eredmény alakulását felidézni. Ered­mény alakulása: 2-1, 4-4, 9-12, 14-12, 16-19, 17-20.

Kecel - Stanisic 19-18 (20-10), vezette Hegedűs - Petrovácz. Legjobb g611övők: Bársics 7, Németh 4, Horváth 3, ill. Veselinovic 5, Chomarkovic 4. Az utolsó 5 percet ember hátrányban játszva diadalmaskodott a Kecel csapata. Eredmény alakulása: 45 perc 17- 17, 49. perc. 19-17.

Lajosmizse - Soltvadkert 19-11 (5-5), vezette: Petrovácz - Lövész. Legjobbgóllövők: Vass 5, Szarvas és Telek 4-4, illetve Mihók 6, Duchai 4. Az első félidőben nyújtott kiváló védekezését nem tudta megismételni az STE, így nagy különbségű győzelmét megérdemelten szerezte meg a Lajos­mizse csapata. Eredmény alakulása: 3-4, 5-4, 11-6, 12-8, 17-8.

PVSE - Stanisic 19-17 (10-9) vezette Lövész - Hegedűs. Legjobb góllövők: Szalai 9, Németh 7, Róka 2, illetve Veselinovic 7, Cho­markovic 3. A vasárnap délelőtt nagyon izgalmas show műsora volt ez a mérkőzés, amelyen a kézilabdajáték minden szépségét felvonultatták a csapatok. Remek átlövéseket, látványos „kínai" dobásokat, beállós és szélső gólokat produkáltak a csapatok. Eredmény alakulása: 3-3, 5-7, 8-9, 13-10, 14-14, 15-16, 16-17.

Kecel - Lajosmizse 22-16 (11-7) vezette: Hegedűs, Petrovácz. Legjobb góllövők: Bársics 9, Horváth 6, Németh 4, ill. Józsa, és Teleki 4­4, Vass 3. A Lajosmizse két „rövidzárlata" elég volt, hogy a Haszillót nélkülöző Ke­cel csapata maga javára, fordítsa a mérkőzés eredményét. Eredmény alaku­lása: 0-2, 6-2!, 9-7, 14-7!, 17-13, 19-13.

PVSE - Soltvadkert 20-15 (10-6) vezette Petrovácz, Lövész. Legjobb góllövők: Németh 9, Takács 4, Szalai 3 illetve Mihók 5, Barcsik. Az ELIT KUPA '89 évi győzteséhez méltó játékkal, magabiztosan győzött Bácsalmás csapata.

ELIT KUPA '89 végeredmény

1. Bácsalmás 4 m, 3 gy – 1 d – 0 v, 88-73 gk, 7

2. Kecel          4 m, 3 gy – 0 d – 1 v, 79-79 gk, 6

3. Stanisic      4 m, 1 gy – 1 d – 2 v, 65-66 gk, 3

4. Lajosmizse   4 m, 1 gy – 1 d – 2 v, 66-66 gk, 3

5. Soltvadkert   4 m, 0 gy – 1 d – 3 v, 59-73 gk, 1

 (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött a helyezés­ben.)  

A versenybizottság különdíjait a következő játékosok érdemelték ki: Legjobb kapus: Katona Tibor PVSE. Legtechnikásabb játékos: Mihók Pé­ter STE. Legeredményesebb játékos: Szalai Zoltán PVSE 29 góllal. A legsportszerűbb csapat címet Lajosmizse csapata nyerte el azzal, hogy a különböző okok miatt 6 főre fogyatkozott Kecel ellen ők is 6 fővel folytatták a játékot és vesztettek.

Az első helyezett csapat Bácsalmás, az ELIT KUPÁT az 1988. évi győztes Kecel csapatának kapitányától, Bársics Attilától, vehette át egy évre, nagy taps közepette. A verseny rendezői és résztvevői a jól sikerült, magas színvonalú torna rendezésének élményével, igazi baráti és sportkapcsolatok kiépítésével, sok-sok szép sportélménnyel gazdagodva, azzal búcsúztak: Viszontlátásra 1990. évben a III. ELIT KUPA versenyen.

Utoljára említem meg azok nevét, akikről még sokat fogunk beszélni, hal­lani kiemelkedő játékukról, a teljesség igénye nélkül: Font, Duchai, Mihók (STE), Józsa, Telek, Vas, Szarvas (Lajosmizse), Ve­selinovic (Stanisic), Bársics, Haszilló, Horváth, Németh (Kecel), Szalai, Németh, Róka, Takács (PVSE). A kapusok közül szintén mindenki magas színvonalon védett, de közü­lük is kiemelkedett Katona (PVSE), Lovasi (Kecel), Hegyi (STE). Prókai Károly

Bajnoki cím

Labdarúgás, az 1989-90-es bajnoki évben. A megyei II. osztályban a PVSE csa­pata.

A felkészülést az azonnali visszakerülés reményében Szőcs Lázár irányításával kezdik meg és a kitűzött célt teljesítik. Bajnokságot nyertek és ismét első osztályú mérkőzésekre készülhettek a PVSE labdarúgói. Az őszi szezon után már a félidőben is az első helyen állt az együttes, 15 m - 14 gy - 1 d - 0 v, 48-6 gk, 43 pont (a győzelem 3, a döntetlen 1 pontot ért az új magyar pontszámítás alapján).

Kiskapuk NAGYGÓLOK

Az 1989-1990. évi megyei kézilabda-bajnokság „A” csoportjának eredmé­nyeit, eseményeit nyomon követő heti kiadvány készült Bácsalmáson a fenti címmel, csa­patok jobb tájékoztatása érdekében. A mérkőzésekről és egyéb érdekessé­gekről tudósítók segítő munkája nélkül persze nem jöhetett volna létre, de az alkalmankénti szerkesztői munkában és gépelésben, a sokszorosításban segédkezők nélkül sem.

Hála nekik, az utolsó fordulóról még a következő forduló előtt részletes tudósítást olvashattak azok, akik úgy gondolták, hogy érdekesebb annál a megyei bajnokság, mint amennyit az újságok sportrovatában arról olvasni lehetett, mint az ott leírtakból arról meglehetett tudni.

Kézilabda. 1989-90. évi Megyei férfi kézilabda-bajnokság. Az osztályozóra készülő majdani bajnokcsapat jobb felkészülése érdekében került kiírásra az alapszakaszt követő úgynevezett rájátszás. Amíg időközben az osztályozót eltörölték - a bajnok közvetlenül jut az NB ­II-be - a rájátszás megpróbáltatásai maradtak.

A bajnokság állása a rájátszás előtt:

1         KAC    14, 12 - 0 - 2, 395-319 gk, 23 pont

2         TVSE  14, 10 -1 - 3, 345-255 gk,  21 pont,

3         KECEL14,  9 - 2 - 3, 347-291 gk,  20 pont,

4         PVSE  14,   9 - 1 - 4, 394-353 gk, 19 pont.

A rájátszás mérkőzésein már csak egy pontot szereztünk, pedig a lehető­ségünk meg volt rá, hogy legalább még kilenccel kiegészítsük azt az egyet! A Bácsalmáson összeállított Kiskapuk NAGYGÓLOK című kiadvány se­gítségével jól felidézhetők ezek a mérkőzések. A rájátszáson résztvevő négy csapat otthonában négy hétvégén négyes körmérkőzések zajlottak, mindig ugyanabban a sorrendben, így mi: PVSE - KECEL, PVSE - KAC, majd PVSE - TVSE.

Azok a lehetőségek. - hogy csak a KAC elleni mérkőzéseket említsük, amely csapat végül a bajnokságot is megnyerte. Kecelen: PVSE - KAC 28-­30 (19-12). Már 9 góllal is vezettünk! Tiszakécskén: PVSE - KAC 27-33 (16-12) Már 6 góllal is vezettünk... Ezeken a mérkőzéseken, ha a védeke­zésre is olyan nagy akarással koncentrál a csapat, mint amennyire támadni szeretnek a játékosok, akkor könnyen PVSE győzelmek születhettek vol­na. Bácsalmáson: PVSE - KAC 18-18 (9-9). Most a védekezésben nyúj­tott kiválót a csapat, de a jobbnál jobb helyzetek kihasználatlanul maradtak. Kiskunhalason: PVSE - KAC 17-34 (8-11). A bírókon csak KAC-os mez nem volt, így az egyébként is tartalékos csapatból a II. félidőre Prókai kiállt, mielőtt végleg leküldték volna.

A KAC elleni mérkőzéseket mindig a Kecel elleni, előzte meg, amelyek ritkán látható nagy küzdelmekben sajnos, rendre Kecel győzelmeket hoztak, bár olykor nem kis külső segítséggel. Eredmények a fenti helyszínek sor­rendjében: 23-28 (12-14): 30-31 (12-16) a 60. percben 27-26 volt a javunk­ra: 25-26 (11-13), míg az utolsó mérkőzésen a KAC körüli történések miatt már csak egy mérkőzés volt a sok közül, persze Keceli győzelemmel, míg a Tiszakécske elleni mérkőzéseken, amelyek harmadikként kerültek sorra, az egy Bácsalmáson lejátszott PVSE - TVSE mérkőzést leszámítva, már valóban semmi esélyünk nem volt a győzelemre. Olyan két mérkőzés után, amiből egy is elég lenne egy napon, nem kettő. Bővebbet a Városi Könyvtárban (is) megtalálható „Kiskapuk NAGYGÓLOK" című helyi kiadványban találhatnak az érdeklődők!  Játékos keret, a rájátszáson: Katona, Szabó, Osztrogonácz, Czinege, Prókai, Szalai, Ungvári, Prikidánovics J. Bajnok, Koncsek, Báló, Lipták, Földes R.

A 26 bajnoki fordulóban szerzett 674 (100%) gólból, Prókai 256, (38 %), Oszt­rogonácz 134, (19 %), Szalai 128, (19 %) gólt szerzett, a gólok közel 80 %-át! A női csapat a megyei bajnokság 4. helyén végzett. 

III. Nemzetközi Ifjúsági Kézilabda ELIT KUPA '90

1990. Július 21-én már harmadik alkalommal került meg­rendezésre ifjúsági csapatok részvételével a nemzetközi ké­zilabdatorna. Sajnos a Soltvadkert és a Tiszakécske csapa­tai az utolsó pillanatban lemondták részvételüket, de a PVSE - mint házigazda - színvonalas mérkőzéseken, Kecel, Kunszentmiklós valamint a kiváló jugoszlávkézilabdázás képviselőjével, Stanisic együttesével látványos játékot pro­dukáltak, jó szórakozást nyújtva a kilátogató nézőknek. A hazai csapat az idén is jól szerepelt, hiszen veretlenül vég­zett, csak rosszabb gólkülönbségének köszönhetően kellett lemondania az ELIT KUPA további megőrzéséről.

Eredmények: Kecel - Stanisic 16-22, Kunszentmiklós - ­PVSE 18-24, Kunszentmiklós - Stanisic 16-38, PVSE - ­Kecel 22-21, Kecel - Kunszentmiklós 29-20, PVSE - ­Staniaic 15-15. A mérkőzéseket Keszi Géza, Lövész Jó­zsef, Petrovácz Gyula vezették kiváló színvonalon. A lejátszott mérkőzések alapján az 1990. évi sorrend a követ­kezők szerint alakult:

1.       Stanisic                 2 gy -1 d - 0 v, 75-47 gk.  5 pont

2.       PVSE                     2 gy -1 d - 0 v, 61-54 gk.  5 pont

3.       Kecel                     1 gy - 0 d - 2 v, 66-54 gk. 2 pont

4.       Kunszentmiklós  0 gy - 0 d - 3 v, 54-91gk  0 pont

A legjobbaknak felajánlott tiszteletdíjakat Katona Tibor (PVSE), Szalai Zoltán (PVSE) valamint Morgan Kneze­vic (Stanisic) kapta.

Ezüstös lányok

Kézilabda. 1990-91. év. A kézilabda-bajnokságban is megtörtént az át­térés az őszi-tavaszi rendszerre. A férfi csapatnál generáció­váltás történt, VI. helyen végeztek. Bajnokság végeredménye: 14 gy - 0 d - 8 v, 602-511 gk, 28 pont

A nagyobb rutinnal szebb eredményt is elérhetett volna a csapat és az sem jelentett volna hátrányt, ha a súlypontos mérkőzéseken nem küzdöttünk volna összeállítási gondok­kal(!) a játékosok magánéletbeli elfoglaltsága miatt. A DU­TÉP és a Kiskunfélegyháza ellen nem szereztünk pontot, pe­dig még a tartalékos csapatunknak is állt a 4-4 pont. Az el­őttünk végzettek közül, ha jól összeállt a csapatunk, bár­mely együttes ellen győzelemmel igazolt reményekkel léptünk pályára, Miként az előttünk végzett csapatokat ha­zai pályán, a fenti kettő kivételével legyőztük: a 4. Tisza­kécskét, a 3. Garát, de még a bajnokságot ez évben megnye­rő Kecelt is. Viszont jól tudjuk, az egyesület csapata bármi­lyen jó képességű játékosokból is áll, ha nem lépnek pályá­ra, olyan, mintha nem is lennének.

A női csapat az eddigi, jól összeszokott játékos gárdával játszotta végig a bajnokságot és szerezte meg az ezüstérmet a bajnok Tisza-Füszért csapata mögött. Vereséget csak e csapattól szenvedtek lányaink, így a következő 1991-92. évi bajnokság győztese látatlanban: a PVSE csapata.  (Részletek az 1991. szeptember havi elnökségi ülésen elhangzott beszámolóból) Prókai Károly

ÜNNEP UTÁN...  A PVSE már 77 éves.  Lesz-e 100?

1990. Ma már nemcsak Bácsalmáson, de a város határain túl is közismert e rövidítés PVSE: PETŐFI VÁROSI SPORTEGYESÜLET. Pedig amilyen régen alakult Bácsalmás egye­sülete, olyan sokszor került átkeresztelésre a neve. A legutóbbi „átkeresztelés” szinte egybeesik Bácsalmás újbóli várossá nyilvánításával, valamint az egyesület fennál­lásának 75. évfordulójával. Volt ebben a régi-új névválasz­tásban jó nagy adag nosztalgia a régi szép idők után, ami­kor Bácsalmás először volt városi rangban, az egyesüle­tet pedig Petőfi SK néven ismerték – nem csak a Bácskában – kiváló eredményei, neves sportolói révén.

1988-ban a jubileum alkalmával, színvonalas ünnepséggel, az egyesület életét, eredményeit bemutató kiállítással emlé­keztek meg Bácsalmás sportéletének elmúlt 75 évéről. Volt mit bemutatni. Ekkor még úgy tűnt, a második 75 év még sikeresebb lesz, még szebb eredményeket hoz majd az egyesület életébe. Látható azonban, hogy nem így kezdődött a „második felvonás”. A névváltoztatás nem hozta meg a várva várt eredményt. Igazolva azt az aranyigazságot, hogy nem a ruha teszi az embert, s hogy stílszerűek marad­junk, nem a szereléstől lesz egy játékos, egy csapat eredmé­nyes. Ehhez más kell, mert nem elég az új név, az új szerelés, a csapat tudásszintje ettől nem fog egy dekát sem emelkedni. 

Az első fellegek akkor kezdtek gyülekezni az egyesület feje felett, amikor a működéséhez nélkülözhetetlen anyagi for­rások egyre inkább apadtak, egyre nehezebb lett biztosítani azt. A címben feltett kérdésre, - lesz-e 100 éves a PVSE, - jelenleg úgy tűnik, a felelet igen, de sok-sok gonddal, baj­jal. Az egyesület megyei I. osztályába szereplő csapatai - lab­darúgó, női és férfikézilabda - közül az 1988-89-es szezon vé­gén a labdarúgók kiestek a másodosztályba, az akkori sportvezetés nagy-nagy erőfeszítései ellenére.

A második nagy gondot az okozta az egyesületi vezetés­nek, hogy a visszakerülést mikorra tűzzék ki célul a csapat elé? Négy-öt év múlva, amikor a ma még csak 17-18 éves ügyes, tehetséges bácsalmási fiatalok beérnek, vagy azon­nal a 1989-90-es szezon végére? Az egyesületi vezetés és a vá­ros labdarúgást szerető lakosai a második variáció mellett szavaztak. Ehhez azonban új edzőt, s több játékost kellett szerződtetni, amelyhez a Baráti Kör jelentős anyagi segít­séget nyújtott. Az új edző Szőcs Lázár és az új szellemű csa­pat erőfeszítését végül siker koronázta. A labdarúgók az 1990-91-es bajnokságban már ismét a megyei I. osztályban folytatták szereplésüket. Kezdetben úgy tűnt, meg sem áll­nak a bajnoki címig. Az etalon ehhez az első fordulóban a tavalyi sikercsapat Mélykút ott­honában elért döntetlen, valamint az őszi szezon első har­madáig őrzött második helyezés volt.

Csakhogy, amíg a Mélykút csapata a táblázat aljáról az élcsapatok, közé küzdötte fel magát ismét, addig a PVSE for­dítva tette meg ugyanezt az utat. Ma már senki sem beszél az idei bajnokságban elérhető bajnoki címről. Esetleg a következőbe, ha most kiesik a csapat a másodosztályba. De kiesésről szó sincs, reális esély van a 10. helyezés megszer­zése.

A kézilabdások kellemesebb gondokat okozhatnak az új egyesületi vezetésnek. A megyei bajnoki címre a legna­gyobb eséllyel a kézilabdacsapatok számíthatnak. Akár a következő bajnokságban már. A női csapat úgy, hogyha ilyen ütemben szüntetik meg a női együtteseket anyagi gondok miatt a megyei bajnokság­ban, akkor a PVSE lányai, kis kitartással elérhetik, hogy las­san egyedül maradnak a mezőnyben és bejutnak az NB II-­be. Ez viccesnek tűnhet, de nem az, hacsak nem a PVSE csapatát oszlatják fel. A pakliban ez is benne van, miként a férfi kézisek feljutása az NB II-be.

Hogy, hogyan és kivel? Az 1980-as évek elején elkezdett módsze­res utánpótlás-nevelés gyümölcseivel, bácsalmásiakkal. Hogy kik is Ők? Ime: Osztrogonácz, Szabó, Katona, Czine­ge, Prikidánovics Z. Koncsek, Ungvári, s az 1991. tavaszán leszerelő katonák: Szalai, Róka, Verbászi, Báló. Továbbá nagyon számítanak az 1980-as évek egyik legnagyobb felfedezettjére, a balkezes játékos egyéniségre, Németh Péterre az egyetem elvégzése után.

E játékos állomány átlag életkora az „öreg” Prókaival együtt is csak 22.8 év, és ügyesek, tehetségesek. Az 1990-es években sok-sok szép eredmény elérésének lehetősége rej­lik bennük.

A férfi kézilabdások bíznak abban, hogy nagy terveiket a PVSE színeiben valósíthatják meg, bíznak az új egyesületi vezetésben, hogy elképzeléseiket támogatni fogják, ehhez megfelelő anyagi és szellemi segítséget tudnak majd nyújtani. Biztosítani tudják az egész egyesület működőké­pességét, hogy kétség ne férjen hozzá: lesz 100 éves a nagy múltú PVSE. A kézisek tudják jól, ez nemcsak rajtuk múlik. 

Az új elnökség rövid féléves tevékenységéből kitűnik: az egyesület szakosztályainak a működése kisebb-nagyobb anyagi gondok mellett zavartalanul folyik. A sok feladat el­lenére most a meglévő és a városban népszerű sportágak mellé a teniszsport híveinek teremtik meg a játék űzésének feltételeit, ha nem is négy, mint az a „felszabadulás" e1őtt volt, de a két teniszpálya megépítésével a PVSE sporttelepén. Ehhez a legnagyobb segítséget a Bácsalmási ÁG és a helyi ÁFÉSZ nyújtotta, s várják a többi gazdálkodó egysé­gek segítségét is, hogy a pálya, 1991. első felében felavatásra kerüljön, tovább gyarapítsa a sportolni vágyók lehetőségeit.

Tavaszi rajt! 

Felső-Bácskai rangadóval

Labdarúgás BÁCSALMÁS - MÉLYKÚT 0-0. A tavasz beköszöntével a labdarúgók élete is kezd megélénkülni országszerte, már ami a labdarúgás látványos részét illeti. Ugyanis a bajnokságok beindulásával lezárult a felkészülési időszak, az az időszak, amelyet senki sem szeret igazán. A sportszerető néző azért, mert ilyenkor viszonylag kevés igazán látványos esemény történik. A játékosok azért, mert ilyenkor túlnyomórészt csak a sok „gürizés” a szórakozásuk, a viszonylag kevés játék mellett. A hétvégén azonban eljött a számadás időszakának a kezdete, ahol az elvégzett edzések mennyiségéről, minőségéről mutat tükröt a hétről - hétre elért eredmény. A megyei labdarúgó-bajnokság is egy olyan rangadóval kezdődött, ami joggal tartotta lázban nem csak Bácsalmás, de Mélykút labdarúgást szerető lakosait is. A rangadó jelző a pillanatnyi helyezést nézve talán túlzás, de a hagyományok tekintetében mégis annak tekinthető. Ennek alátámasztására elég legyen a következőket megemlíteni: az utóbbi időkben a PVSE számára nem sok babér termett a Mélykút ellen, kivétel az őszi szezonban elért döntetlen. A mérkőzésre mindig népes közönség látogat el a szomszéd településről is. Az őszi döntetlen után a PVSE most szeretne már végre az utóbbi évek alatt elszenvedett „sérelmekért" elégtételt venni, azaz győzni. Bár a szakvezetőknek erről más véleménye van.

- A csapatok őszi felemás szerepléséről, arról, hogy melyik az igazi arca csapatuknak, így vallottak az edzők. Szőcs Lázár a PVSE edzője: - Az őszi szezon második fel­ében bekövetkezett visszaesés oka a sok sérülés, valamint a kiállítások, sárgalapok miatti eltiltások. A „kiesett" játé­kosok helyén játszó tehetséges, de fiatal ezért még rutinta­lan játékosok egyelőre nem tudták pótolni hiányzó társa­ikat. Diplomatikus válasz, ami úgy is felfogható, hogy a csapat képességeit inkább a bajnokság elején elért eredmények fémjelzik. Bár ismerem abból az időből is a véleményét, amikor már mindenki „bajnokcsapat" közfelkiáltással éltet­te az együttest Bácsalmáson. Ónodi Tamás a Mélykút edzője: - Nincs felemás arca a csa­patnak. Egyértelmű, hogy a csapat játéktudását az őszi sze­zon második felében elért eredmények jelzik. A bajnokság elején elért viszonylag gyengébb teljesítmény még az előző bajnokság körüli események utóhatásai okozták, de ezen már túl vagyunk.

- A csapatok téli felkészüléséről a következőket mondták az edzők: Szőcs: - A felkészülési időszakra tervezett edzésmunkát a nagy havazás miatt nem tudtuk teljes mértékben elvégez­ni. Amikor már szabadtéren kellett volna edzeni, még min­dig terembe kényszerültünk. Az edzőmérkőzéseinken nem tudtuk úgy igazán próbára tenni képességeinket, mondom ezt úgy, hogy volt ellenfeleinket meg akarnám bántani. J6 jelnek tekinthető viszont, hogy sikerült leiga­zolni két j6 képességű játékost, akikkel a támadó játé­kunk sokat javulhat. Révész Zsolt Kunbajáról, Horváth Ferenc Miskéről került hozzánk. Az előbbi a góllövésben jártas, míg az utóbbi az irányító középpályás szerepkör­ben is otthonosan mozog.  Ónodi: - Amióta Mélykúton vagyok, ilyen rosszul nem sikerült a felkészülésünk, aminek a sok sérülés és betegség volt az oka. A játékosállományban nincs válto­zás.  (Az viszont nyílt titok, hogy az ősszel volt egy ka­puscsere: Odrobina távozott, Szőke érkezett Bácsalmás­ról)

- A soron következő mérkőzéstől milyen eredményt várnak, s a bajnokság végére milyen helyezést szeretnének elérni? Szőcs: - Mélykút elleni mérkőzésről annyit, hogy a já­tékosok körében nagy az elszántság, a becsvágy a győze­lem kivívására. A győzelemnek személy szerint én is na­gyon örülnék, de óvatosságra, biztonságos játékra intettem őket, nehogy a nagy akarásnak egy jó nagy vereség legyen a vége. Most is azt mondom, nekünk a súlypontos mérkő­zéseinken a KTK és a Kecel ellen kell majd a pontokat besö­pörni, s ezzel azt is elárultam, hogy mi a célkitűzésünk a szezon végére. Én annak is örülnék, ha gond nélkül bent maradnánk. Előrelépésről azért nem tudok beszélni, mivel az anyagi feltételek biztosítása terén még van „elvarratlan" szál, ami befolyásolhatja a csapat további szereplését, bár kétségtelen, pillanatnyilag jó a játékosállományunk. Ónodi: - A mérkőzés eredményére még tippelni sem tu­dok, mivel egyszerűen azt sem tudom, hogy kit tudok csa­patba állítani a sok sérülés miatt, egyáltalán ki tudja vállal­ni a játékot. A bajnokság végén szeretnénk az első ötben vé­gezni. A sérüléshullámból kilábalva azonban még a dobo­gós helyezés is elérhetővé válik számunkra. Kerényi Béla, a PVSE elnöke az őszi szezon eredmé­nyeiről, a távolabbi célokról így beszélt: - Ismerve az őszi nehézségeket, az elért eredményekkel elégedettek vagyunk, ami nem azt jelenti, hogy nem törekszünk további pozitív változásokra, javulásra. Ezt elsősorban a fiatal, tehetséges játékosok beérésétől, a valóban a csapat hasznára lévő átigazolásoktól, s nem utoljára Szőcs Lázár több mint két éve elkezdett módszeres, következetes munkájától várjuk.

A játékosok véleményét a mérkőzés eredményéről kértem ki, miként egy-két törzsszurkolóét is.  Prikidánovics Dániel (PVSE): - A csapatunkban senki sem gondol vereségre, bár elég nyomasztó az a tudat, hogy a 80-as évek második felétől kezdve nem sok babér termett a számunkra a Mélykút ellen. Talán most. Török (Mélykút): - Győzni jöttünk! Horváth Ferenc (PVSE): - Még csak ismerkedem a csapattal, de a felfokozott érdeklődésről, a Mélykút elleni negatív mérlegről már magam is hallottam, és bízom abban, hogy e sorozat megszakításához magam is tevékenyen hozzáárulhatok. Csákány Jácint (Mélykút): - Győzünk! Bedzsula Miklós törzsszurkoló Bácsalmás: - 3-0. Ilyen jó csapata régen volt Bácsalmásnak. Papp Mihály, a Hárommajom sörözőből, aki nem az a majom...: Tippem X." Zsivanov Ferenc exlabdarúgó:  - Szoros eredményre számítok, s a Mélykút győzelme a valószínűbb. Zoó Sándor (Mélykút): - Döntetlennel elégedett lennék, meglepne a Mélykút győzelme.  Odrobina Zoltán, a Mélykút volt kapusa, az idei Folcz Tóbiás kispályás labdarúgó-bajnokság legjobb kapusa: - Tipp 2-2.

Miközben folyt az esélylatolgatás a vendégöltözőből Ézsi futott ki a pályára néhány próbarúgásra, eldönteni azt, hogy tudja-e vállalni a játékot vagy sem. Mint kiderült: nem! Elsőnek a Mélykút csapata futott ki melegíteni, ami további meglepetéseket tartogatott: nincs Vojnics, nincs Illés, még a cserék között sem. A meglepetéseknek ezzel még nincs vége, mivel ilyet a PVSE is tartogat a külső szemlélőnek: Prikidánovics, Lakatos és Till csak cserének van jelölve.

A bemelegítés amúgy jó hangulatban folyik mindkét csapatnál. Az ifjúsági csapatok egymással küzdenek nagy elszántsággal, de nem sok eredménnyel, már ami a góllövést illeti. Már-már mindenki elkönyveli a gólnélküli döntetlent, amikor Pethő Feri a 89. percben megszerzi a vezető és egyben győztes gólt, a PVSE számára

Az első felvonás tehát PVSE győzelmet hozott. Jöhetnek a nagyok.

A tavasz tizedik napján, (1991. március) az évszaknak megfelelő időjárási körülmények között, mélytalajú pályán Ignácz József játékvezetése mellett (partjelzők: Sneider és Kazinczi) a következő összeállításban kezdtek a csapatok. PVSE: Mayer - Borcsik, Temmer, Pencz, Sárközi - Nuszpl, Alaga, Kővárí, Mohácsi - Horváth, Révész. Edző: Szőcs Lázár. Mélykút: Kiss  - Facskó, Kernya, Török, Pilisi - Csákány, Gránitz, Tápai, Juhász - Papp, Hangya. Edző: Ónódi Tamás.

1. perc: A PVSE kezdi a játékot a nem túl erős ellenszéllel szembe. Ez azonban láthatóan nem zavarja őket, mivel már a 20. másodpercben a Mélykút tizenhatosa előtt szabadrúgáshoz jutnak. Ezt az újonc Horváth végzi el, de a jobbösszekötő helyéről leadott lövése a sorfalon elakadt. 2. perc: a baloldalról érkező beadást Tápai ígéretes helyzetben nem tudja értékesíteni, miként a nem sokkal ezt követő jó helyzetet is kihasználatlanul hagyták a támadásban lévő vendégek.

12. perc: Mohácsi jutott lövéshez, a labda azonban a kapu mellé száll.

18. perc: Török 40 méteres térölelő átadása a füvön megcsúszva a védők mögé kerül, amire a csatárok le is csapnak, de lesállás miatt hiába.

20. perc: a hazai csapat jut szögletrúgáshoz a jobboldalról. A beívelt labdát Kiss kapus kiöklözi, szinte vissza a feladóhoz. Az ismételt beadás hiába talál két hazai játékost is a kapu előtt, kirúgás következik. A labda az alapvonalon túlról csavarodott vissza - szólt az ítélet.

29. perc: a PVSE cserére készül. Kővári, aki betegen is vállalta a játékot, most mégis cserét kér. Helyére Prikidánovics állt be. Nem sokkal a csere után Allaga egyéni akciója váltott ki tetszést az érdekelt nézők körében. Átemeléseivel, amivel a kapu előterébe jutott, ahol a védők nehezen szerelték.

33. perc: a balszélen kiugró Pappot, Pencz szabálytalanul szerelte.

37. perc: egy jó szerelés után Sári iramodott meg a labdával. Néhány jó csel után azonban ő sem kerülhette el sorsát, 25 méterre a kaputól a pázsiton landolt. A szabadrúgást Horváth végezte el, de a labda a sorfalon elakadt, jobban mondva Gránicz fejéről vágódott vissza a mezőnyben, aki ezután rövid ápolásra szorult.

40. perc: Papp remek átadással szöktette Hangyát, de a ka­pujából kifutó Mayer az utolsó pillanatban kivágta előle a labdát.

42. perc Török könnyelmű hazaadása borzolta társai ide­geit, mivel a hazaadásból Horváth majdnem gólt szerzett. Kiss kapus azonban segített.

Az első félidő utolsó perceit már 21 játékos tölti a hazaiak térfelén (ez van az öltözőkhöz közelebb). A vendégek pe­dig, ha már itt vannak, egy bedobás után szögletet harcol­nak ki, majd Papp csúsztat kapu fölé fejjel egy beívelést, végül a játékvezető az órájára néz és lefújja az első félidőt.

A folytatásra ugyanazok a játékosok futnak ki, mint akik az első félidőt befejezték, változás nincs.

6. perc: a II. félidőt a Mélykút kezdte, s több támadással próbálkoztak különösebb veszély nélkül.

  50. perc Hangya jól szöktette Pappot, akinek beadását Pri­kidánovics vágta ki a kapu előteréből, pontosan Hangya elé, aki nem sokat teketóriázva nagy lövést zúdított a kapu felé, de az a kapu bal alsó sarka mellett hagyta el a játékte­ret.

55. perc: Horváth belépőjét a játékvezető sárgalappal hono­rálta. Megjegyzem az első félidőben, az első 10 perc után ki lehetett volna osztani ennél keményebb esetekért legalább 5 sárgát. A későbbiekről már nem is beszélve.

60. perc: baloldali szabadrúgásból Prikidánovics varázsolja a labdát a jó helyzetben lévő Mohácsi elé, akit azonban a védők elsodornak. Az érdekeltek tizenegyest reklamálnak, ami persze elmarad.

63. perc: Mohácsi jobb oldali beadását Sárközi alig fejeli fölé.

70. perc: Allaga 25 méterről leadott lövése alig kerüli el a kaput.

73. perc: Török, Horváth elleni szabálytalansága miatt kap sárgalapot. Ilyen esetből is volt már egy tucat az első fél­időben, persze sárgalap nélkül. Közvetlen ezután Prikidá­novics beívelésére rajto1ó Sárközit a védők szabálytalanul akadályozzák a tizenhatoson belül, amiért az érdekeltek is­mét csak reklamálnak, persze hiába, a síp ismét néma ma­radt. S hallani vélem a játékvezetőt, miként kikéri magá­nak, hogy ma vasárnap van és nem hétfő, aminek egyenes következménye, hogy ő nem a rádió kettőtől ötig tartó kí­vánságműsorát vezeti, hanem a Bácsalmás - Mélykút labdarúgó-mérkőzést. A nézők azonban most már egyre gya­nakvóbbak a játékvezetővel szemben, mintha nem egy mérkőzést néznének vele.

78. perc: 17 méterre a kaputól a jobbösszekötő helyéről Pri­kidánovics végezhet el szabadrúgást, s mint ez eddig is történt, nem sokkal, de célt tévesztett. 

80. perc: Nuszpl cselezi be magát a védők mögé, de a tizen­hatoson belül elfogy a tudomány, oda a gólveszély.

89. perc: Az utolsó akció - stílszerű koreográfia szerint - ahogy kezdődött a mérkőzés, úgy is ért véget. Mohácsi há­tulról szabálytalanul szereli Tápait a kaputól 35 méterre, amiből nem lett baj, csak szabadrúgás, és ebből a szabadrúgásból sem lett semmi baj

Ezzel az akcióval véget ért a Felső-bácskai rangadó, gólnél­küli döntetlennel, miként a szöglet, a sárgalapok aránya is megegyezik. Előbbi 2-2, az utóbbi pedig 1-1. Ami pedig az eredményt illeti 0-0, s az lett volna az igazi, ha a játéko­sok a labdával is többet törődtek volna, s hogy ez nem így történt, ebben „jó partner” volt a játékvezető is.

A mérkőzésről az ismert nehézségek ellenére azt lehet mondani kemény, férfias küzdelem volt, s megmutatta azt is, van még mit gyakorolni, pótolni.

Akik pedig most csalódtak a kialakult végeredményben, mert nem erre számítottak, azok gondoljanak arra, hogy egy dolog sportemberhez méltóan mindig a győzni akarás­tól fűtötten pályára lépni, vagy a kedvenc csapattól állan­dóan győzelmet várni, s más dolog a realitás, a pillanatnyi lehetőség.

Mérkőzés után Szőcs Lázár: - Prikidánovics becserélése után nagyot javult játékunk, mindenki teljesítményével elége­dett vagyok. Külön kiemelést talán Prikidánovics, Révész, Borcsik, valamint Kővári érdemel. Ez utóbbi azért, mert egészségi állapota ellenére is vállalta a játékot igaz, végül mégis fel kellett adnia a küzdelmet. Ónodi: - Én is elégedett vagyok a körülményekhez képest. Hiányzott nagyon Vojnics, Illés és Ézsi, de a csapatban is több, nem egészséges játékos szerepelt. Kernya, Tápai és Török érdemel külön kiemelést, de dicséret illeti az egész csapa­tot.

PVSE – KALOCSA 1-0 (0-0)

A mérkőzés jó alaphangulatát az ifjúsági csapatok előmér­kőzése adta meg, ahol a bajnoki címre esélyes vendégek 2-1­es hazai vezetésről fordították maguk javára a mérkőzés végeredményét, ezzel továbbra is versenyben maradtak a bajnoki címért. Az ifjúsági mérkőzés végeredménye tehát: PVSE - Kalocsa 2-3 (1-0) a hazai csa­pat góllövői: Nincsevics, Kővári.

A felnőtt mérkőzésen két olyan csapat találkozott, akiket már semmi sem „veszélyeztet”, így aztán tényleg jó iramú, izgalmas mérkőzésnek lehetett tanúja a nagyszámú közön­ség.

- Győzni szeretnénk – vélekedett Szőcs Lázár a mérkőzés előtt röviden.

- A mérkőzés három esélyes, de az egy ponttal már elégedett lennék. – mondja Tamás Ferenc a Kalocsa edzője.

Mint az várható volt, kiváló támadó játékot produkáltak a csapatok. Az, hogy mégsem potyogtak a gólok az a védelmeknek is köszönhető, s annak hogy a csatárok mindkét oldalon balszerencsésnek bizonyultak. Az 52. percben talán ez jutott Prikidánovics eszébe is. A három szöglet után egy tizenegyes szállóige módosításra szorult, mert nem tizenegyes, hanem ismét egy szöglet következett jobboldalról, amit Prikidánovics ballábbal a kapu rövid sarkára csavart és a labda érintés nélkül jutott a kapuba. 1-0.

Mérkőzés után, Szőcs Lázár: - Küzdőképességből jelesre vizsgázott a csapat, s ezzel a hátralévő mérkőzés eredményétől függetlenül már telesítettük a célkitűzését (10. helyezés). Tamás Ferenc: - A pontrágásban jeleskedő hazai csapatnak egyenrangú ellenfelei voltunk, a gól elkerülhető lett volna. Bár a mérkőzésben a vereség is benne volt, így utólag fáj az egy pont elvesztése. Jók: Mayer, Temmer, Prikidánovics, Horváth illetve Gojtán, Berta, Farkas.

Tizedik helyezés - és búcsú

A megyei első osztályban szereplő bácsalmási labdarúgók június végén tartották meg az 1990-91. évi bajnokságot lezáró, értékelő szakosztályi összejövetelüket a helyi AFÉSZ központjában. A főszereplő labdarúgókon, szakvezetőkön kívül a PVSE működését anyagilag biztosító intézmények, vállalatok, s nem utolsó sorban a Baráti Kör képviselőit Kerényi Béla, a PVSE elnöke köszöntötte bevezetőjében. Megragadva az alkalmat, egyben megköszönte egész éves munkájukat, fáradozásukat azért, amit a Bácsalmás sportjáért, az egyesületért, ezen belül a labdarúgásért tettek a zöld gyepen, avagy a pályán kívül. Az elnök bevezetőjében többek között megjegyezte: nem kis dolog az, amit az edző a játékosaival véghez vitt, ezért csak szívből jövő gratuláció illeti meg őket pláne, ha tudjuk, milyen szintről kellett nekivágni a nem egyszerű célkitűzések megvalósításának. Viszont azt is megjegyezte: a sportvezetők dolga sem volt fenékig tejföl az anyagi feltételek előteremtése terén, mivel az e téren jól begyakorolt taktikai variációk a mai nehéz gazdasági helyzetben nem alkalmasak a sport győzelemre segítésére. Amit a sportvezetés véghez vitt az anyagi feltételek biztosítása terén, olykor-olykor jó taktikai érzékkel, egy kisebb csodának is beillik, de ezt már csak a tudósító mondja, elismerőleg. Az Elnök arról beszélt a továbbiakban, hogy az elmúlt két év erőfeszítései az eredményekben realizálódott, s olyan alapot teremtettek, amely alapról indulva, a következő bajnokságban még szebb eredményt érhet el a csapat, de már az is óriási dolog lenne, ha ezt a 10. helyezést jövőre meg tudnánk ismételni.

Az elnöki köszöntő után Szőcs Lázár, a csapat edzője kapta meg a szót, aki értékelte a csapat és játékosok teljesítményét a célkitűzések megvalósulását a számok tükrében. Nemcsak dicsért, bírált is, de nemcsak a játékosokat, a sportvezetőket is, a jövőbeni még szebb, még jobb eredmények elérésének reményétől átfűtötten. S ez volt az a pont, ahol leesett a tantusz a jelen sorok írójának is, mint mitsem sejtő kívülállónak, hogy Szőcs Lázár nemcsak értékel, búcsúzik is a PVSE csapatától, vezetőitől.

Szőcs Lázár 1989-ben, mint játékos-edző került Bácsalmásra, s egy olyan szezon után vette át a csapat irányítását, amikor az akkori csapat kiesett a megyei első osztályú bajnokságból, morálisan szétesett, de az edzettségi szintje is sok kívánni valót hagyott maga után. Az új edző nem kis feladatra vállalkozott, hiszen a labdarúgást szerető Bácsalmásiak óhaját is szem előtt tartó sportvezetők a célkitűzésben úgy fogalmazták meg a feladatokat, hogy az egyévi második vonalbeli szereplés alatt olyan csapatot alakítson ki, amellyel feljutás esetén a kiesés rémétől nem fenyegetett helyen, azaz a középmezőnyben foglaljon helyet. Az elmúlt két évben az elvárásoknak maximálisan megfelelt munkájával. Hozzáértésével módszeresen, következetesen dolgozott az új csapatszerkezet kialakításán, a biztonságos védőjátékhoz szükséges taktika elsajátításán, s ehhez megfelelő képességű játékosok csapatba állításán.

Mivel azt is jól tudja, hogy támadójáték nélkül nincs győzelem, a feljutás után már a támadó- és védőjáték összhangjára helyezte a hangsúlyt. A csapatépítést a tavasszal érkezett két, a támadójátékban is járatos játékos beépítésével fejezte be.

A múlt idő használata több okból is helytálló. A csapat edzettsége, technikai, taktikai tudása olyan szintre emelkedett, hogy a tavasz folyamán egyik csapat sem mehetett már biztosra a PVSE legénysége ellen. Más szóval kialakult a csapat stílusa, szerkezete, a támadó- és védőjáték egyaránt jó színvonalra emelkedett. A másik ok, ami miatt jogos a múlt idő használata az az, hogy Szőcs Lázár távozásának híre igaz. A vállalt három évből más felkéréseknek eleget téve nem tölti le a harmadik bajnoki évet Bácsalmáson. Mindenesetre olyan szintre felhozott csapatot hagyott maga után, amivel már komolyabb célok is megvalósíthatók annál a 10. helynél, amit az idén értek el a PVSE labdarúgói, ehhez csak további hasonlóan jó szakmai munka és a játékos állomány együtttartása szükséges.

Visszatérve az elmúlt bajnokságra az edző még elmondja: tisztában van vele hiábavaló a legjobb elképzelés és taktika, az csak annyit ér, amennyit a csapat abból megvalósít. Az edző szerint az elképzelések, a célok megvalósításában a játékosok jó partnerek voltak, amiért köszönetét fejezi ki a játékosoknak, s mivel más lehetősége nincs, köszönetének kifejezésére további hasonló munkára kérte a játékosokat, akik ezt kissé lehangolva fogadták. Végezetül a sportvezetőknek is megköszönte azt a segítséget, amit munkájához nyújtottak, s ezzel befejezte évzáró beszámolóját.

Az edző értékelése után Tóth Árpád polgármester, Zátonyi Sándor az ÁFÉSZ elnöke, valamint Csőke Antal a Bácsalmási Állami Gazdaság, s egyben a Baráti Kör képviselője köszöntötte a játékosokat, sportvezetőket az elmúlt időszakban végzett eredményes munkájuk gyümölcseként elért 10. helyezés alkalmából. Más-más szóval, de mondandójuk lényege az volt: az erőfeszítések nem voltak hiába valók, az elért eredmény, a hétről-hétre lejátszott mérkőzéseken látottak azt bizonyítják, hogy az elvetett mag termékeny talajra talált, s Bácsalmás sportszerető lakosságának jó szórakozást biztosítottak, s a csapat a jövendő bajnokságban még szebb eredményeket is elérhet, az alapok ehhez most már megvannak.

Az est további része baráti beszélgetéssel és a Baráti Kör által készített vacsora elfogyasztásával telt el, amikor az is ki derült, miért szólítják Horváth Ferit edzősporinak. Ugyanis a következő szezontól Ő az edző a PVSE csapatánál. A kapus Mayer befejezi pályafutását, utódjának megoldása azonban még várat magára. Előre haladott tárgyalás folyik még Révész Gábor (Kunbaja) átigazolásáról, s a szakosztálygyűlés óta az is kiderült, Szőcs Lázár a Bajai TSZSK-hoz szegődött és magával viszi Sárközit is. Az új igazolásokkal és a megmaradó játékosokkal reális esély van az előbbre lépéshez, és ha így lesz, talán egyszer már Kunbaját is sike­rül legyőzni.

ELIT KUPA ’91

A hagyomány és a PVSE siker folytatódott Bácsalmáson. Negyedik alkalommal került sor Bácsalmáson a férfi kézilabda ELIT Kupa mérkőzéssorozatra.            Amíg az első három alkalommal az ifjúsági csapatok vetélkedtek, most - a bajnoki rendszer átszervezése miatt - a felnőtt csapatok vehettek részt a PVSE és az ELIT sportszerbolt közös rendezvényén, ezzel is segítve a csapatok jobb felkészülését a bajnokságra. Az eddigi - többnyire PVSE sikerrel végződő (1989, 1990.) - tornák hagyománya az idén is folytatódott, mivel a PVSE az NB II-ben szereplő Kecel, a csak vadkerti játékosokból álló NB I/B-s STE csapata előtt ismét megszerezte az elsőséget, s ezzel az ELIT Kupát. Ugyancsak az ELIT Sportszerbolt által felajánlott színes vázákat, márkás sportszereket vehettek át a tornán kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosok.

ELIT Kupa '91 végeredménye

1. PVSE               3 m – 2 gy – 1 d – 0 v,    60-43 gk, 5

2. Kecel               3 m – 1 gy – 2 d – 0 v,      63-48 gk, 4

3. STE                 3 m – 1 gy – 1 d – 1 v,      47-47 gk, 3

4. KSE                 3 m – 0 gy – 0 d – 3 v,      41-73 gk, 0

 A színvonalas, izgalmas mérkőzéseket Keszi Géza és Lövész Mihály vezette, amelyeken a következő eredmények születtek:

STE - Kecel 14-14 (7-8) Ld.: Font 6 illetve Totyik 5.

PVSE - Kunszentmiklós 22-12 (11-7) Ld.: Szalai 8, Prókai 7 illetve Patai 6.

Kecel - Kunszentmiklós 30-15 (17-4) Ld: Kéman, Totyik, Sárközi 6-6 illetve Patai, Peterdi 4-4.

PVSE - STE 19-12 (10-5) Ld: Osztrogonácz 7 illetve Suhajda 4.

STE - Kunszentmiklós 21-14 (13-14) Ld: Mihók 8 illetve Fodor 3.

PVSE - Kecel 19-19 (9-7) Ld: Osztrogonácz 8, Czinege, Szalai 4-4, Prókai 3 illetve Totyik 5, Márkus, Fejes 4-4.

Jó formában a bajnokság előtt

III. Bánfalvi Béla férfi kézilabdatorna Kun-szentmiklós. Az ELIT KUPA '91 kézilabdatorna után Kunszentmiklóson is sikert aratott a Bácsalmási Petőfi VSE férfi kézilabdacsa­pata, megelőzve Tiszakécske, Kunszentmiklós és Kalocsa együtteseit.

A PVSE Hódos Lajos és Katona Jenő játékvezetése mellett magabiztos játékkal „közönségsikeres” mérkőzéseken a kö­vetkező eredményeket érte el: PVSE - Tiszakécske 16-13 (10-7) Ld: Prókai 5, Szalai 4, illetve Dér 6 PVSE - Kalocsa 25-13 (12-4) Ld: Szalai, Osztrogonácz 7-7 illetve Vajda 7. PVSE - Kunszentmiklós 24-20 (10-12) Ld: Prókai 7, Czinege 5 illetve Szigeti 7. 

A torna végeredménye:

  1.             PVSE              3 m -  3 gy – 0 v,  65-46 gk, 6

  2.             TVSE               3 m – 1 gy – 2 v, 53-50 gk, 2

  3.             KSE                 3 m – 1 gy – 2v,   42-54 gk, 2

  4.             Kalocsa            3 m – 1 gy – 2 v,  43-59 gk, 2

A PVSE csapata az eddig lejátszott mérkőzések alapján jó formában várja a IX. 8-án vasárnap féltizenegykor Bácsal­máson lejátszásra kerülő rangadómérkőzést az NB II-ből kiesett Kiskunhalas ellen. A győztes csapat egy lépéssel kö­zelebb kerül a csoportgyőzelem felé.

Árral szemben... Új labdarúgócsapat alakult Bácsalmáson, az Old Boys SC

Ma már egyre inkább az lesz a természetes sajnos, ha va­lahol megszűnik egy csapat az anyagi feltételek hiánya mi­att. Ilyen szemszögből érdekes az, miközben egyre több csapat szűnik meg országosan, addig Bácsalmáson új lab­darúgócsapat alakult. Nevük - Old Boys - kicsit megté­vesztő, ám a csapat többsége fiatal, erejük teljében levő játéko­sokból áll. Bár „öregfiúk" is találhatók a keretben.

Az egyszakosztályos egyesület 1991. VII. 21-én döntött a megalakulásról, amelyet röviddel ezután a bejegyzés is kö­vetett az egyesületek sorába. „Harci" színeik sárga-fekete. Az eddig látott edzések, edzőmérkőzések azt bizonyítják, komolyan veszik, amit elkezdtek, azaz nem tömegsportszin­ten akarják művelni. A Mélykút (I) elleni edzőmérkőzés al­kalmával Balogh Gábor elnök és Bessenyei Zoltán titkár adott tájékoztatást a csapatról.

- A csapat megalakítása egy rég húzódó „ügy" végére tett pontot. A régi elképzelés szerint a létrehozandó csapat a Bácsalmás II. néven összefogta volna mindazokat a fiatal játékosokat, akikre a „nagy" PVSE nem tartott igényt. Az eredeti elképzelés annyiban módosult, hogy ma már a bá­csalmási játékosokon kívül tagjaink között található kunba­jai, csikériai, mélykúti játékosok is, azon kívül az is az ere­deti elképzelésen felüli, hogy olyanok is vannak közöttünk, akik csak a testmozgás miatt járnak el közénk, s itt jól érzik magukat!

A csapat működéséhez szükséges feltételek biztosítása nem kis áldozatot követel mindazon vállalkozóktól, akik - ki mit tud - a csapatot támogatják, hogy csak kettőt említsek: a Belgiumban élő Mélykútról elszármazó Gyetvai László és a Kunbaján letelepedett német származású, egykor a Bundesli­ga II-ben kapusként szereplő fiatalembert. Az előbbi az ősszel egyhetes belga útra hívta meg a csapa­tot, míg az utóbbi egy garnitúra, szerelést vett.