Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

1988 - 1993: a BSC nyolcadik évtizede III. rész

BSC 1983-1993.
A változás állandósult
Labdarúgás. A Petőfi VSE csapatáról már az előző bajnokság értékelése­kor kiderült, lesz jövés-menés az idei újabb, az 1991-92-s baj­nokság előtt is. Szőcs Lázár a szerződésének lejárta előtt a Bajai TSZSK-hoz szerződött, vele tartott Sárközi is, Mayer pedig befejezte a pályafutását. Az edző utódja az a Horváth Ferenc lett, akit még a pályán is szívesen látnának a bácsal­mási nézők. A kapus gond Zsemberi Imre BFC) visszaiga­zolásával megoldódott, bár azt tartották, az lenne az igazi erősítés, ha a csapatot sikerülne együtt-tartani, s a tavaly megszerzett alapokról ugyanazokkal, a helyezést tekintve előbbre lehetne lépni. Nos a csapatot az említettek kivételé­vel sikerült Bácsalmáson tartani, sőt; Révész Gábor és Wettstein Róbert (mindkettő Kunbaja) leigazolásával játékerőben még tovább erősödtek.
A PVSE új edzője, Horváth Ferenc így vallott a csapatról, önmagáról: - 1957-ben születtem, a labdarúgással a Budapesti Építőkben ismerkedtem meg. Hatvan, Eger és a Bem. SE után a csúcsot a Videotonnál eltöltött évek jelentik, benne a felejt­hetetlen emlékű UEFA Kupa döntővel. Fehérvárról Bajára vezetett az utam, majd 1990-ben az őszi szezon után a Mis­ke: azóta bajnokká lett csapatából vonultam vissza. Ez per­sze nem sokáig tartott, mivel barátom Szőcs Lázár hívására Bácsalmásra kerültem, ahol a 91-es év tavaszát végigjátszottam, s ha azt mondják, szívesen látnának még a pályán, ez jólesik, de ezután a pálya széléről szeretnék a PVSE csa­patának segítségére lenni.
Szőcs távozásáról tudtam, mégis váratlanul ért, hogy én va­gyok a kiszemelt utód. Ez váratlanul ért, de nem felkészületle­nül, mivel a pályajutásom befejezésére tudatosan készültem, s így szereztem edzői képesítést, és a játékvezetői vizsgát is si­keresen letettem. A mostani tisztségemből eredő nagy feladatoktól, elvárásoktól nem félek, kimondottan szeretem a nehéz feladatokat megoldani. Ehhez a feltételek a PVSE csapatánál most adottak, s úgy érzem, e nagy feladatok megoldásában magam is tevékenyen segíteni tudok, bár most már nem közvetlenül a góljaimmal...
A nyári alapozó időszakban, nehéz terhelés alatt voltak játékosok, de mivel edzettség szintjük 70-80 9'o-os volt, jól bírták a nagy terhelést, aminek a bajnokságban biztosan be­érik a gyümölcse. Taktikai téren annyi „újítás" van, hogy a biztonságos védekezés mellett gólratörőbb, látványosabb játékkal szeretnénk szórakoztatni népes közönségünket. Az említett elképzelést edzéseken, mérkőzéseken gyakoroltuk sokat, s ettől is sokat várok majd a későbbiekben. A taktika megvalósítására alkalmas 11 fős csapat „összekovácsolása" miatt kellemes gondom van.
Úgy gondolom összességében, erősödtünk, a csapat jobb lett, mint az előző bajnokságban volt, így a sorsolás ismeretében, a 8-9. helyezést, egy kis szerencsével, az 5. helyezést hozhatja az új bajnokság.
PVSE - Harta 1-0 (1-0)
Labdarúgás. A mérkőzés végeredménye a Bácsalmás szemszögéből érde­kes, mivel megszakadt az utóbbi hetek mélyrepülése. Az utóbbi mérkőzéseken elért 1 pont (3-16-os gólkülönbség) már-már az edző munkáját is megkérdőjelezte, tudva azt, hogy a csapat erre az idényre alaposan megerősödött. ­
Horváth Ferenc (PVSE): Ma nemcsak a két pont sorsa a tét, az edzői kispad is erősen inog alattam! Csak a győzelem az elfogadható eredmény...
Franczia László (Harta): Egy pont megszerzése a célunk...
A hazai csapat kezdte a játékot, s átérezve a csapat és edző­jének helyzetét, egyre-másra vezették támadásaikat a szívósan védekező hartai csapat ellen, akik a 15. percig még hárítot­ták a veszélyes kapura lövéseket (Wettstein, Tyll, Révész G.).
15 perc: a PVSE jutott szöglethez. Baloldalról Horváth ível­te a kapu elé a labdát, s Révész Gábor 6 méterről a kapu jobb oldalába rúgta a labdát: 1-0.
A gól után a hartai csapat is kitámadott, de a PVSE védel­me jól zárt! Kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pályán, jelen­tós eseményt Pencz és Sümegi sárgalapos „szerelése" je­lentett a félidő 40. percéig.
40. perc. Wettstein remek labdával hozta helyzetbe Allagát középen, aki 16 méterről nagy erejű lövést küldött a léc alá, a kapus azonban látványosan mentett.
43. perc: a vendégek egyetlen kapura lövéséből majdnem gól született. Doszpod átcselezte magát a hazai védőkön, majd a középen üresen álló Csehinek továbbította a labdát, aki 16 méterről a kifutó Zsemberi felett a felsőlécet találta telibe, ahonnan a labda a mezőnybe vágódott.
A II. félidő elején a hartai csapat „orvosát" ért baleset oko­zott izgalmat a pályán: szétrobbant a fagyasztó a kezében.
55. perc: a játékvezető is „robbantott" azzal, hogy nem adta meg a PVSE szabályos gólját. Az ötös és az alapvonal talál­kozásánál Révész Zsolt szerelte a körülményeskedő Hege­dűst, majd éles szögből a kifutó kapus mellett a kapuba he­lyezte a labdát. A partjelző intésére, a játékvezető meglepe­tésre lesállás (!) miatt szabadrúgást ítélt, a gól helyett!
A mérkőzés utolsó félórájában a kapuk már nem forogtak veszélyben, s az enyhe mezőnyfölénybe játszó Harta táma­dásai rendre elakadtak a jól, szervezetten játszó PVSE vé­delmén.
Horváth (PVSE): - A győzelem volt a cél, s ezt most elértük. A védelmünk kiváló teljesítményt nyújtott, de az egész csa­pat dicséretet érdemel. A játékosok, küzdeni tudásból jelesre vizsgáz­tak!
Franczia (Harta): Nekünk nem ízlik a szoros emberfogás, így a játékunk is gyengére sikeredett. Bár elkerülhető gólt kaptunk, nem érdemeltük volna meg az egy pontot a min­den csapatrészben jobb PVSE ellen.
Jók: Prikidánovics, Pencz, Borcsik, Révész Gábor illetve a Hartából senki.
Az elmúlt hétvégén bár kellemetlen, csípős hideg volt Bácsalmáson, a lab­darúgó csapatai mégis tavaszt varázsoltak a labdarúgás mellett kitartó vi­szonylag csekély számú nézők szívébe. A focishow reggel 9-kor kezdődött, az OLD BOYS SC - Bácsbokod III. osztályú mérkőzéssel, ahol a hazai csapat 2-0-ás félidő után 5-0 arányban diadalmaskodott. Így a zsinórban elért 6. győzel­mével felzárkózott a tabellát vezető bácsborsodi Tsz. mögé a második hely­re. A mérkőzés egyik hőse Hebők „Trontyó" volt, aki két gólt is szerzett, s ezzel már a 11. góljánál tart a bajnokságban. A folytatásban PVSE - Solt­vadkert ifjúsági mérkőzésen az egy klasszissal jobb hazai fiatalok 10-0 arány­ban győztek. A harmadik mérkőzés előtt a számtani sorozatot ismerő nézők már a na­gyok eredményét is kikalkulálták, azaz 15-0 a PVSE javára. Ám nézzük a szakvezetők véleményét a mérkőzés előtt.
Horváth Ferenc (PVSE): - Vereség, illetve pontvesztés esetén nagyon nehéz hely­zetbe kerülnénk, így csak a győzelem lehet számunkra elfogadható ered­mény.
Sörös Lajos (STE): - Az öt hete tartó veretlenségi sorozatunk folytatását vá­rom, azaz győzelmet esetleg döntetlent.
Bácsalmás - Soltvadkert 2-1 (0-1)
Bácsalmás, 200 néző. Vezette: Némedi (Kara, Lédeczi).
Bácsalmás: Kerpits - Borcsik, Pencz, Horváth, Prikidánovics, Temmer, Nuszpl, Allaga (Mohácsi), Révész Zs, Révész G, Kővári, Till. Edző: Hor­váth Ferenc.
STE: Dobszai – Kismolnár, Csesznegi, Kovács, Udvarhelyi, Windecker (Borbély), Juhász, Marton, (Sörös), Marozai, Török, Szabó (Hatvani). Edző: Sörös Lajos.
A Soltvadkert kezdte a játékot és a 10. percig tartó kiegyenlített mezőnyjáték után a vendégek jutottak egy ártalmatlan helyzet után szabadrúgáshoz a kaputól 18 méterre a balösszekötő helyén - amelyből Csesznegi révén meg­szerezték a vezetést - a jobb belsővel meglőtt labdája a sorfalat megkerülve a későn eszmélő Kerpits kezét is érintve jutott a kapu balalsó sarkába: 0-1.
40. perc: Most a hazai csapat jutott szabadrúgáshoz a kaputól 18 m-re a balösszekötő helyén, ám Horváth lövését Dobszai szép vetődéssel szögletre ütötte.
Az első félidő nagy hazai mezőnyfölénnyel telt el, a bekapott gól után. Amihez az is hozzájárult, hogy a vendégek „túl voltak öltözve" - szép lila mezükre még egy jó nagy mellényt is húztak. Így láthatta ezt a vendégek szakvezetője is, aki a szünetben „levetkőztette" csapatát, így a második fél­időt egy „másik” Soltvadkert kezdte, és az első negyedórában ismét csak ven­dégeknek volt helyzetük, de azok rendre kimaradtak. Ezután a 18. perctől a PVSE kezdett mindenre elszánt rohamozásba, amely előbb az egyenlítést, majd a győzelmet jelentő vezetést is meghozta.
60. perc: Till baloldali beadása találja jó helyzetben a 16-osonbelül Ré­vész Zsoltot, akit a labda levétele után Törők buktatott. Vitathatatlan tizenegyes. A büntetőt Prikidánovics végezte el és a jobbra vetődő Dobszait becsapva, a kapu baloldalába helyezte a labdát: 1-1.
79. perc: a PVSE jutott szöglethez a baloldalon, amelyből Horváth ívelt a kapu elé és a lesérült Till helyére beállt Mohácsi szép fejessel szerezte meg a vezetést: 2-1.
A PVSE vezető gólja után a vendégek hiába kezdtek nagy hajrába, a táma­dásaik rendre elhaltak a lestaktikát jól alkalmazó hazai védőkön illetve a jó tel­jesítményt nyújtó Kerpitsen. Sőt a 87. percben elveszítette egyik csatárát az STE, miután a sokadik leshelyzetét nyomdafestéket nem tűrő hangnemben vitató Juhászt a játékvezető kiállította.
A mérkőzés végeredménye a látottak alapján teljesen igazságos, így a ki­állított Juhász, majd a mérkőzés végén a kapus Dobszai sportszerűtlen ma­gatartása teljesen indokolatlan, bár az ó esetében a jogos kiállítás elmaradt.
Horváth Ferenc: - Az akarat diadala volt a győzelem, amely arra is csatta­nós választ adott, hogy eddigi problémáink nem hiányos erőnlétünkből erednek. Mindenki dicséretet érdemel, de különösen Kerpits, aki a mezőny legjobb teljesítményét nyújtotta, valamint Révész Gábor, Borcsik és Horváth (ez utóbbit már a pályaedző Zsivanov Ferenc mondja).
Sörös Lajos: - A PVSE megérdemelten nyert, a csapatomból senki sem dicsérhető, lebecsülték a Bácsalmás csapatát.
Happy End nélkül
Bajának kellett volna otthon maradni!
Elmaradt a sportszombat 1992. június 13-án, Bácsalmáson, pedig ehhez két sportág három csapata biztosította volna a programot. A délelőtt folya­mán az Old Boys - Szentiván labdarúgó mérkőzés maradt el, mivel a ven­dégcsapat nem jelent meg a mérkőzés időpontjában. Délután a férfi kézilab­da-mérkőzés maradt el, mivel a PVSE kézilabdacsapata hiába várta a Tisza­kécske érkezését, helyettük egy telefonüzenet jött a mérkőzés kezdete előtt röviddel: „nem jönnek". Megjött viszont nem sokkal ez után a Szentiván csapata a délelőtt 10 órai kezdési időpont után 7 órával. Így utólag mondva sajnos a Bajai TSZSK labdarúgócsapata eljött, s ha már itt volt, el is vitte a 2 pontot. Ami azt jelenti, a TSZSK biztosan bent maradt a megyei el­ső osztályban, míg a PVSE csapata, amely 10. volt az előző bajnokságban, nem hogy előbbre lépett volna - mint azt a szakvezető tervezte - hanem visszaesett. A mérkőzés után a kilátogató nézők körében az a vélemény alakult ki, hogy rossz csapatok maradtak otthon. Ezzel a rosszul sikerült hétvégével ért véget az 1991-92. évi bajnoki pontvadászat, amiről elmond­hatjuk, ennél lesz még jobb szezon is, sőt ennél csak jobb jöhet már.
Támadás - védekezés
Sport és háború
Vannak bizonyos események, amelyek addig természetesnek, mindenna­posnak ítélt dolgoknak különös jelentőséget adnak. Ilyen esemény a Jugo­szláviában kialakult sajnálatos helyzet újabb fejleménye, ami a Bácsalmás­ és Stanisic között kialakult, már több mint egyszerű sportkapcsolatnak adott aktualitást.
A hír rövid, de annál megrázóbb: a vajdasági területvédelem mozgósítot­ta a tartomány nyolc harci egységének alakulatait a hirtelen romló politikai és biztonsági helyzet miatt, s a hadkötelesek azonnali jelentkezését várják. A hír önmagában szomorú és sajnálatos, de a hír most déli barátainkat is érinti, a már említett kapcsolatot. Azt a kapcsolatot, amelyet a Bácsalmási Petőfi VSE és az RK Stanisic kézilabda-szakosztályai alakítottak ki több mint másfél évtized alatt. Azt a kapcsolatot, amely két település között „nem hivatalos" és nincs róla papír, ugyanakkor mégis időálló, tartós, ba­ráti szálakkal átszőtt, egyre terebélyesedő.
A kapcsolatban résztvevők, azt számon tartók népes táborát, a kötődések milyenségét jelző baráti, testvéri viszonyt is alapul véve hangsúlyozom e ki­terjedt kapcsolat jelentőségét. A mérkőzéseket követő harmadik félidőben egymás sorsát, életét is megismertük, sikert, gondot egyaránt - bár most ez utóbbiból van több -, hát ezért mellbevágó a hír, ami déli barátainkról is szól. A határ túloldalán található Stanisic-i vagy ha úgy tetszik őrszállási barátainkról is, 80 kilométerre Eszéktől. (Igaz, most még név nélkül.) Ezért meg­rázó a hír, hogy a Vajdaságban is mozgósítás van, s a hadkötelezettek kö­zött a mi barátaink is ott vannak. Labda helyett fegyvert kell fogniuk, s a kézilabdajátékban nem ismeretlen területvédelem helyett területet (életet) kell védelmezniük. Pedig augusztusban - amikor barátaink pünkösdi láto­gatását viszonoztuk még minden nyugodtnak tűnt. Bíztató híreket hallha­tunk a kialakult helyzet békés rendezéséről. Utazásunk alatt - Tompától Stanisic-ig - a már jól ismert kép fogadta csapatunkat. Szabadka a „szoká­sos" arcát mutatta a külső szemlélőnek, a sok „mozgó" pénzbeváltóval, a nemzetközi hírű piacán nyüzsgő nagy tömeggel, árubőséggel. Egy zavaró momentummal találkoztunk utunk során, amitől kicsit megijedtünk. Az út­baigazító táblák többnyelvű feliratai között, a magyarnyelvű festékkel le volt kenve.
No, nem azért ijedtünk meg, hogy nem találunk oda célunkhoz. Az utat már jól ismerjük. Bajmokra érve azonban - ijedtségünket feledve - már ar­ról beszéltünk: a Bácsalmás - Bajmok között véglegesen megnyíló határátke­lőhely a déli szomszédainkkal még gyakoribb találkozást tesz lehetővé, mi­vel a közúti távolság a felére csökken majd. (A légvonalban csekély távol­ság, Szabadkán át 100 kilométerre duzzad.)
Az út azonban most is gyorsan eltelt, s megérkeztünk, ahol a baráti fo­gadtatás és a mérkőzések között volt idő arra is, hogy régi ismerősökkel, de ismeretlen emberekkel is elbeszélgessünk rokonaikról, ismerőseikről, sőt az alakulóban lévő „mikroszintű" gazdasági kapcsolatokról is, ami bácsalmási mesterek ottani munkavállalásaiban jelentkezett. Szó esett a stanisic-i köz­hangulatról is, tudva azt, hogy a településen többnemzetiségű a lakosság. Az utcai beszélgetések alkalmával, de a mérkőzések utáni barátainkkal folytatott beszélgetéskor ők is megerősítették: itt békésen élnek egymás mellett a különböző származású lakosok, s talán azért, mert tudják egymás­ra vannak utalva. A kialakult háborús helyzetről is bizakodással beszél­tünk, hogy hamarosan békés úton rendeződni fog Jugoszlávia népeinek sor­sa, véget ér az esztelen vérontás, győzni fog a józanész és ismét béke lesz. S mindezt komolyan gondoltuk. Olyannyira, hogy a kapcsolatunk jövőjét la­tolgatva a téli közös edzőtáborozásról is szó esett. Felidézve, milyen nagyszerű napokat töltöttünk már el így többször is az Adriai-tenger partján, a januárban is napfényes, meleg környezetben. Mivel arra már jól kiismerjük magunkat, most új helyszín merült fel, az alföldi embernek félelmetes, de gyönyörű, élményt nyújtó magas hegyek. Az egynapos látogatás hamar el­telt, hamar jött a búcsúzás, amikor arról biztosítottuk egymást, e kapcsola­tot nem csak szavakkal, de tettekkel továbbra is fenntartjuk, s a folytatás a téli edzőtáborozás lesz.
A több mint 100 km-es úton hazafelé a friss élményekkel telve eljátszot­tunk a gondolattal: hamarosan megoldódnak déli szomszédaink gondjai, problémái. Nem lesz több támadás, nem kell többé védekezni az orvtáma­dások ellen. S ezek - támadás, védekezés - lekerülnek az újságok címlapjá­ról. Azaz, hogy nem, de másféle szenzációs támadásról, védekezésről szólnak majd a híradások, kerülnek majd ismét a címlapra. A kézilabda, a kosárlabda vagy a labdarúgó-pályákon eddig megszokott színvonalú táma­dásról, védekezésről szólnak majd a hírek. Kézigránát helyett labdát fognak a kezek, s dobnak kosárra, kapura, s a lábak is csak azért lendülnek rúgás­ra, hogy labdába rúgjanak, s nem az embertársukba. Az egymás legyőzése is csak a sportpályákon, sportszerű keretek között lesz majd cél. Az újabb fejlemények mindezt lehetetlenné teszik!
Stanisic-on vagy ha úgy tetszik Őrszálláson alig több mint két héttel aze­lőtt voltunk, amikor (1992. szeptember 16-án) az első mozgósítás megtör­tént. A vajdasági mozgósításról szólnak a hírek, s erejük teljében lévő embe­rek munka helyett háborúba kényszerülnek. A sportolók labda helyett fegy­vert fognak, s edzőtábor helyett laktanyába, harctérre vonulnak.
Értük szól az írás. Érezzék, ha testben nem, de lélekben velük vagyunk. Bízunk abban, nem veszítjük el egyetlen barátunkat sem az értelmetlen há­borúban, nem szól majd hiába a legközelebbi mérkőzésünk kezdetét jelző sípszó és a kezdésnél mindenki jelen lesz.
Prókai Károly
Közgyűlések a városban
Bácsalmás sportegyesületeinek labdarúgócsapatai készülnek az 1992. márciusi, a kézilabdások az áprilisi rajtra. Az egyesületek előtt álló felada­tok, tervek, célkitűzések, a működéshez szükséges anyagi feltételek biztosí­tásával kapcsolatos kérdések szerepeltek az Old Boys SC, majd a Petőfi VSE közgyűlésén. Az Old Boys SC, tagjai az egyik szponzor által üzemeltetett kerthelyiségben tartották összejövetelüket, ahol az egyesület vezetőinek ha­tásköre került tisztázásra. Az őszi utolsó hét fordulóban produkált huszáros hajrára alapozva arról is szót ejtettek, karnyújtásnyira állnak ismét a titkon remélt magasabb osztályba kerüléstől. A játékosállomány a magasabb osz­tály követelményeinek megfelel, és újabb igazolásokkal sikerült tovább erő­síteni a csapatot.
A Bácsalmási Petőfi VSE az ÁFÉSZ tanácstermében tartotta meg szoká­sos évelejei összejövetelét, amellett már szinte az is hagyomány, hogy az egyesület életéről szó1ó beszámoló után, a hozzászólásokat követően utolsó napirendi pontként az elnök lemond. Így történt most is, ugyanis Kerényi Béla, az elmúlt másfél év sikerei után „felállt" az elnöki székből. Utódjának az Old Boys egyesület egyik életre keltőjének a neve merült fel. A csapatok egyébként jó évet zárhatnak az idén, a labdarúgók újabb két igazolással megerősíthetik a megyei bajnokság középmezőnyében elfoglalt helyüket, míg a női kézilabda-csapatot már az isten sem mentheti meg a megyei baj­noki címtől, az NB II-be jutástól. A férfi csapatnak ugyanez a lehetősége a Soltvadkert ellen idegenben kulcsfontosságú mérkőzésen elszenvedett vere­ség miatt elúszni látszik. Az anyagi kérdésről elég talán annyit említeni, hogy a rendelkezésre álló összeg, évek óta alig emelkedett. Ugyanakkor az árak szinte megtriplázódtak, s hogy el ne felejtsük a szakosztályok száma a cselgáncsozókkal gyarapodott, akik alig egy éve tagjai az egyesületnek. A tömegsport-szakosztály keretében működő Biliárd Klub szép eredménye­ket szállít rendszeresen az országos versenyekről, de szép számmal rende­zett versenyt is a Biliárd Klub, kiváló játékosok részvételével.
OK! OB!
A tavasz csalhatatlan jele: a labdarúgópályákon ismét elkezdődött a pont­vadászat. Igaz, 1992 március első vasárnapján egyelőre „csak” Ma­gyar Kupa mérkőzéseken. A sor elejére mindjárt a Bácsalmási Old Boys SE csapatának teljesítménye kívánkozik, hiszen a téli szünet után ott folytat­ták, ahol az ősszel abbahagyták (6 győzelem zsinórban).
Ha nem is kiváló játékkal, de magabiztosan győzték le az egy osztállyal ma­gasabb bajnokságban szereplő Tompa csapatát. Old Boys - Tompa 3-1 (3-1). Az Old Boys összeállítása: Zomborácz – Haffner, Losoncz, Bakos, Kalmár J. - Mohácsi, Farkas, Borbíró, Kollár - Hebők „Trontyó", Wágner. Csere: Bo­dor, Máté. Góllövök: Mohácsi (2) Hebők „Trontyó". Jók: Az Old Boys teljes csapata.
Tataháza - Bácsalmás PVSE 1-10 (0-2)
A vendég Bácsalmás csapatának jól sikerült a tavaszi rajt, a bajnokság előtti főpróba. A babona szerint gyenge főpróba, sikeres előadás. Talán az első bajnoki mérkőzésen a mondás ellenkezője nem igazolódik. A Tataháza érzé­keny veszteséget s vereséget szenvedett, csapatának egy gól, és az a tudat jutott vigasztalásul, hogy megyei I. osztályú csapat búcsúztatta el a további kupaszerepléstől. Góllövők: Gusztonyi illetve Horváth (4) Vidák (3), Kővári (3).
Madaras - Kunbaja 1-0 (1-0). A megyei III. osztályban szereplő Madaras csapatának győzelme még ak­kor is meglepetés, ha tudjuk: ez a Kunbaja már nem az a Kunbaja, amelyik sikert, sikerre halmozott az elmúlt évek kupamérkőzésein. A két hete még a múltat idéző szalagcím, mára ismét valósággá lett. A győzelmet jelentő gólt Gulyás lőtte.
Csikéria harmadszor
Bácsalmáson a Farsang Kupa „jogutódja" a Folcz Tóbiás Teremlabdarúgó Torna az idén, 1992-ben már harmadik alkalommal került lebonyolítás­ra. A négy hétvégén lezajlott tornán 12 csapat színeiben megközelítőleg 150 játékos lépett pályára, és többségében színvonalas mérkőzéseket vívott egymással. A 30 selejtezőmérkőzés után az elődöntőbe jutott csapatok: Csiké­ria A-1. Bácsalmás Petőfi TSZ A-2, illetve Bácsalmás Diégó Maradona. B-1, Bácsalmás Épisz B-2.
Elődöntők eredményei: CSIKÉRIA - ÉPISZ 3-0, PETŐFI TSZ – DIÉGÓ M. 3-1. Az elődöntő mérkőzések győztesei a döntőben a kupáért, míg a vesztesek a 3. helyezé­sért játszottak tovább. Így a finálé érdekességeként, olyan mérkőzésekre ke­rült sor, amelyek a csoportmérkőzések során egyszer már lejátszásra kerültek. A kü­lönbség most annyi volt, hogy a Diégó M. a kisdöntőben nem tudta meg­ismételni a selejtezőben elért győzelmét az ÉPISZ ellen, a harmadik helyért vívott mérkőzésen: ÉPISZ - MARADONA M. 6-4. A döntőben: CSIKÉRIA - PETŐFI TSZ 5-4. Góllövők: Jelasics (2), Borbíró, Ridgasszer, Barta illetve Vojnics (2), Hegyes, Farkas (1).
A Csikéria csapata magabiztos, jó játékkal a döntőben szoros mérkőzésen, a tornán veretlenül szerezte meg a végső győzelmet. Az idén már harmad­szor - végleg - hódította el a Folcz Tóbiás emlékére kiírt díszes serleget. A csapat tagjai: Odrobina, Merkovics B., Kővesdi, Ridgasszer, Borbíró, Jela­sics, Barta, Horváth, Szekeres, Tímár, Bodor.
A versenybizottság a legjobb egyéni teljesítményt nyújtó játékosokat, tárgyjutalomban részesítette. Legjobb kapus Odrobina Zoltán (Csikéria), legeredményesebb góllövő: Pető Ferenc (Hunyadi J. Gimnázium), legtech­nikásabb játékos Vojnics Antal (Petőfi Tsz.)
A torna befejeztével Zsivanov Ferenc, a torna főrendezője köszönte meg a csapatok részvételét, sportszerű küzdelmét, majd zárszóként a következő­ket mondta: - Bár a végső győzelmet a Csikéria csapata szerezte meg, a többiek, a tornára bene­vezett csapatok sem érezhették magukat veszteseknek, hiszen mindenkinek jó szóra­kozást és hasznos időtöltést jelentett a Folcz Tóbiás emléktorna.
Bácsalmás 1992
Tavaszi sporttükör
Az elmúlt tavaszi hónapokban több sporttörténeti érdekesség, esemény zajlott Bácsalmáson. A legnagyobb eredmény a női kézilabdások feljutá­sa az NB II-be. Tétmérkőzésen egymással játszott a város két labdarúgócsapata, az Old Boys és a Petőfi VSE, egyelőre csak a Magyar Kupában. Több mint egy évtized után ismét a megyei döntőbe jutott az általános is­kola fiú kézilabdacsapata. Igazi sportparadicsom került átadásra a gim­náziumban. Szép eredményeket értek el a cselgáncsozók és az általános iskolás leány és fiú tornászok is de mondhatnánk, náluk ez mindenna­pos.
A bácsalmási tanintézetek részvételével nagyszabású sportnap keretében került átadásra a Hunyadi János Gimnázium udvarában kialakított sport­centrum, amely minden igényt kielégít. A tanulásban szellemileg elfáradt diákok a sportpályákon frissülhetnek fel, szerezhetnek érvényt annak a té­telnek, miszerint a szellemi képzés mellett a fizikai sem másodlagos, tehát azzal egyenértékű. Sportágak széles skáláján válogathatnak a sportolni vá­gyók, de az új atlétikai pálya kialakításával a testnevelés órák is színeseb­bek lehetnek. Erre garancia lehet az új testnevelő tanár személye is. A sport­napról elég legyen annyit mondani, hogy az általános iskola és a gimnázi­um fiú kézisi mérkőztek meg bevezetésként egymással, ahol a rendes játé­kidőben és a hosszabbításban is döntetlen volt az állás, majd a büntetődobások döntöttek a gimnázium javára. A mérkőzés után kezdődött az atlétikai verseny, amely most csak a futószámokra korlátozódott. Óriási küzdelmeket hoztak 60-tól 800 méterig a több korcsoportban lebonyolított leány és fiú futóversenyek. Általános tapasztalatként azonban levonhatjuk azt a tanulságot is, hogy sokan nem tudják még, hogy mi a különbség a sprint és a középtáv tempója között, jelezve azt, hogy nem sokszor volt al­kalmuk érzékelni a különbséget. Most többen keserű tapasztalatot szerez­tek, de az eredményhirdetés után már mindenki vidáman távozott a sport­napró1, a legjobb teljesítményt nyújtók szép tiszteletdíjakkal.
A polgármester bejelentése, miszerint nem csak egy méretes (40x20 méteres) sportcsarnok valósul meg a közeljövőben, de egy fedett uszoda is, felcsigáz­ta a sportbarátok érdeklődését, hiszen így még több lehetőség jut a test­edzésre. A dátumot, 1992. május 15-ét pedig - őszintén remélem - a megvalósulás első jelentős dátumaként jegyezhetjük fel.
Az 1991-92. évi megyei női kézilabda-bajnokság első helyezettje, a Bácsal­mási Petőfi VSE csapata lett, ami azt jelenti, hogy feljutottak az NB II-be.
Az elsőség kivívásában részt vevő játékosok – Tóth Zsuzsi, Tóth Szilvi, Szilágyi Jutka, Lukács Zsuzsa, Giszinger Andrea, Patocskai Zsuzsa, Futó Tímea, Paplógó Veronika és Engi Erzsébet játékos-edző - hogy csak a leg­jobbakat említsem, minden dicséretet megérdemelnek, elismerés illeti őket.
Bár a bajnokság előtt toronymagasan a legnagyobb esélye a PVSE csapa­tának volt a feljutásra, mégis volt ennek a bajnoki címnek egy kulcsfontos­ságú mérkőzése, amit viszont nem a bácsalmási lányok játszottak, hanem Kunszent-miklós és Tompa csapatai. Ezen a mérkőzésen döntetlen lett az eredmény, ami azt jelentette, hogy a PVSE Tompán elszenvedett veresége után az utolsó fordulóban ismét az élre ugrott, míg a Tompa csapatának meg kellett elégedni a második helyezéssel.
Miközben a bácsalmási lányoknak sok sikert kívánunk az NB II-es sze­repléshez, egy kicsit a kunszentmiklósi lányokat is dicsérni kell, hiszen nél­külük Bácsalmáson nem lenne ünnep.
Petőfi VSE - Old Boys SE 4-2 (1-1)
Az 1992 évi Magyar Kupa mérkőzések első fordulójában elért győzelmek­ről már beszámoltunk. Most a harmadik fordulóban egy olyan mérkőzésre került sor, amelyet joggal tarthatunk sporttörténeti eseménynek Bácsalmá­son, miután ebben a fordulóban a városi csapatok kerültek szembe egymás­sal. (A második fordulóban elért eredmény: OLD BOYS - KELEBIA 1-0 gól­lövő, Mohácsi. A PVSE pedig erőnyerő volt azaz mérkőzés nélkül jutott to­vább a harmadik fordulóba, így az OLD BOYS csapatának a teljesítménye megy meglepetés számba, bár a másodosztályú csapatok - Tompa, Kelebia - ellen nyújtott teljesítmény csak azoknak számít meglepetésnek, akik nem látták ezeket a mérkőzéseket.)
A nagy érdeklődés ennek megfelelően inkább az OLD BOYS csapatának szólt, hogy mire képes a városi nagy csapat ellen. A mérkőzéssel kapcsolatban felmerült olyan gondolat is, hogy nagy „ki­tolás" a bácsalmási csapatokkal, hogy egymás ellen kell játszaniuk. (mond­ván: így csak egy almási csapat juthat tovább). Ugyanakkor felmerült az is, hogy így viszont egy bácsalmási csapat biz­tos továbbjutó lesz. Az elmúlt évek kupamérkőzéseit nézve, nagyon rég volt, hogy a harmadik forduló után állva maradt az akkor még egyedu­ralkodó PVSE. A mérkőzésre kilátogató nézők abban a biztos tudatban néz­hették az 1992. április 8-án sorra került sporteseményt, hogy a bácsalmási siker garantált. Az, hogy ezt melyik csapat éri el, az a 75. percig teljesen nyílt volt, s az addig nyújtott teljesítmény alapján nyugodtan megállapíthatjuk, egyenran­gú ellenfél volt az OLD BOYS, sőt nagy meglepetésre, az OB továbbjutására volt nagyobb esély. Bár végül nem az OLD BOYS jutott tovább, minden di­cséretet megérdemelnek, s bizonyították jó képességüket, s az is bebizonyo­sodott, érdemes lenne többet edzeni, hogy az erőnlét ne csak 70-75 percig tartson, s akkor valóban nagy csapattá válhat az OLD BOYS.
A csapatok összeállítása: PVSE: Zsemberi - Nuszpl, Szabó, Borcsik ­Schneider (Pető), Pencz, Horváth, Allaga, - Kővári, Révész Zs. Révész G. Edző: Horváth Ferenc. OLD BOYS: Hebők „Trontyó” – Haffner, Losoncz, Kalmár J. - Farkas, Mohácsi, Bakos, Vágner, Kollár (Borbíró) - Hegyes, Patocskai. Edző: Ko­csis Csaba.
A mérkőzés krónikája:
15 perc: egy ártatlan helyzetben elkövetett kezezés miatt jutott büntetőrúgáshoz a PVSE: Pencz a balra vetődő kapust becsapva a kapu jobb ol­dalába helyezte a labdát: 1-0.
42. perc: a legurított szöglet után Farkas ívelte kapu elé a labdát s az üresen álló Mohácsi 8 méterről a kimozduló Zsemberi felett a kapu közepébe a léc alá fejelte: 1-1.
50. perc: Jobb oldalon Patocskai cselezte ki a PVSE védőit, majd élesszögből le­adott lövésébe Zsemberi még beleért ugyan, de a labda az üresen álló Hegyes elé került, aki a kapu jobb oldalába helyezett. l-2. Óriási meglepetés, vezet az Old Boys.
70. perc. Egy kapu előtti kavarodásban Pető eszmélt a leggyorsabban és a kapu, jobb oldalába helyezett, 2-2, de továbbjutó még mindig az OB.
75. perc. az őrizetlenül hagyott Horváth a kifutó kapus mellett a kapu közepébe lőtt, 3-2.
83. perc. baloldalon Kővári került jó cselek után helyzetbe, és ballal 11 méterről bombagólt lőtt a kapu balalsó sarkába, amivel végleg eldöntötte a mérkőzés sorsát: 4-2.
A gólokban gazdag mérkőzésen jól szórakozhattak a nézők, ami abból is eredt, hogy az Old Boys a várttal szemben nem állt be csak „bekkelni”, ha­nem ügyes, jól felépített kontrajátékkal lepte meg ellenfelét s a kevés helyze­tét jó arányban értékesítette, míg a PVSE a nagy mezőnyfölényét, a rossz helyzetkihasználásának, s Hebők „Trontyó" alakításának köszönhetően a 70. percig nem tudták gólokra váltani. Az Old Boys az utolsó 15-20 percben már erőnlétileg nem bírta, így vég­ső összegzésként elmondhatjuk: a két csapat között a jobb erőnlét döntött a PVSE javára.
1992-93. bajnoki év: Bácsalmáson felhőtlen az ég
Az első NB II-es győzelem
PVSE - Szentes 15-6 (9-1) NB II-es női kézilabda-mérkőzés, Bácsalmás.
PVSE: Tóth Zs. - Patocskai Zs. 2, Lukács 3, Futó 1, Paplógó 1, Pa­tocskai I. 4, Szilágyi 2, Csere: Oláh (k), Giszinger 2, Tóth Sz. 1, Gu­lyás 1. Edző: Hutterer Lászlóné. 7 m/gól: 3/1 illetve 2/2. Kiállítás: a PVSE csapatánál 4 perc.
Az újoncok „rangadóját" lelkes játékuknak köszönhetően a PVSE csapata nyerte, így megszerezték a bácsalmási kézilabdasportnak az első Nem­zeti Bajnokságban elért pontokat. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a győzelem tényén kívül más na­gyon nem dicsérhető.
Békéscsabai JAMINA - PVSE 22-16 (13-8). Békéscsaba, 100 néző. Vezette: Domonícs V. és Domonics J.
PVSE: Tóth Zs. - Patocskai 2, Tóth Szilvia 1, Futó 1, Giszinger 7, Paplógó, Szilágyi. Csere: Oláh, Patocskai Zs. 3, Lukács 2, Gulyás. Edző: Hutterer Lászlóné.
7 m-es/gól 10/6 illetve 4/4. Kiállítás 2 illetve 4 perc.
A csabai együttes volt a favorit és az első félidő ennek megfelelően ala­kult. (6-4, 11- 4) Szünet után a PVSE csapata jójátékkal kiegyenlített: 13-13, de a mérkőzés befejező részében a nagyobb rutinnal rendelkező ha­zai csapat ismét elhúzott. Bár a JAMINA győzött, előfordulhat, hogy a két bajnoki pontnak mégis a PVSE lányai örülhetnek. Ugyanis a hazai játéko­sok rajtengedélyét a mérkőzés kezdetéig nem tudták bemutatni, ez pedig a bajnoki részvétel egyik feltétele. Jók: Leszkó (10), Fazekasné (6), illetve Tóth Zsuzsa, Giszinger Andrea, Patocskai Zsuzsa.
Az új edző jól söpör
Labdarúgás: Új edzővel kezdte az 1992-93. évi bajnokságot az PVSE labdarúgó-csapata, amelyben az elmúlt évekkel szemben nem volt látványos játékos-igazo­lás, amire az érdeklődők felkaphatták volna a fejüket. Érdekes módon ennek ellenére a csapat az első mérkőzéseken várakozáson felüli teljesítményt nyújtott. Helvécián (1-1) pontot szereztek (és nem csak a játékosokon mú­lott, hogy csak ennyit), míg hazai pályán legyőzték a Kunszentmiklós csapa­tát (1-0).
A Bajai Tsz SK elleni mérkőzés előtt kérdeztem Viszmeg István edzőt, az új szakvezetőt, hogy milyen feladatokkal, célokkal vágtak neki a szezonnak, mert az eddigi eredményeket nézve - úgy tűnik - jó eredményre számíthat a PVSE legénysége.
- Az elsődleges feladatom az edzettséget és a morális helyzetet nézve a teljesen szétesett csapat talpra állítása volt úgy, hogy ne essen ki az első osztályból. Úgy érzem sikerült egy olyan fiatal ütőképes csapatot kialakíta­ni, összegyúrni, amellyel ezt a célt minden bizonnyal el tudjuk érni.
- Mit vár a csapattól a soronkövetkező, idegenbeli, a szintén megtáltoso­dott Bajai Tsz SK elleni mérkőzésen?
- Egy pont megszerzését reálisnak tartom, de a csapat fiatalos lendülete (Pencz a korelnök, a maga 26 évével) még szebb eredményt is „szülhet".
Kis(s) Teleky
Egykor a Bácsalmási Híradó egyik számában arról szólt az írás, hogy majd akkor lesz jó Bácsalmás labdarúgócsapata, ha abban zömében saját nevelésű játékosok futnak majd ki a pályára hétről-hétre. De ehhez az kell, folytatódott a cikk, hogy az utánpótlás nevelés megfelelő szinten legyen. Napról-napra kell foglalkozni a sok gyerekkel, hogy már fiatalon elsajátít­sák a labdarúgás ABC-jét olyan edzők keze alatt, akik meg tudják velük sze­rettetni e sportágat.
Azóta sok idő eltelt, a labdarúgócsapatban az idei szezontól kezdve egy­re több bácsalmási játékos fut ki a mérkőzéseken a PVSE színeiben, de nem annyi, mint lehetne, pedig a ’80-as években is volt olyan ifjúsági korosztály, amely egy részének helye lenne a PVSE keretében. Az akkori állandó kész játékos igazolásokat látva azonban „elpártoltak" a csapattól. Ami viszont örven­detes dolog napjainkban, a „hűtlen" focisták már ismét Bácsalmáson játsza­nak, a BFC-ben.
Az utánpótlás nevelésben is nyugodtan mondhatom gyökeres változás következett be, aminek eredménye néhány év múlva válik majd szemmel láthatóvá. Ennek a jövőt alapozó munkának élharcosa Kiss Baranyi Sándor főiskolai hallgató, aki a labdarúgást nem középiskolás fokon játssza és oktatja, aki je­lenleg a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola negyedéves, végzős diákja, mellesleg az idei szezontól a PVSE felnőtt csapatának játékosa is. Az eddig említettek mellett és ellenére a PVSE utánpótlásának lelkes és szakavatott nevelője. Ő az, aki a bevezetőben leírtakat odaadó sport- és gye­rekszeretetének köszönhetően - a főiskola elvégzése után, - mint testne­ve1ő tanár megvalósíthatja. Elérheti, hogy kezei alatt olyan játékosok neve­lkednek, akik javítani tudnak majd a jelenlegi nem túl rózsás helyzetben lé­vő bácsalmási labdarúgósport színvonalán.
A PVSE megyei első osztályú csapatában balhátvédet játszik, ennek elle­nére a legutóbbi hazai mérkőzésen a Harta csapatának lőtt öt gól közül né­gyet Ő rúgott. Ezzel a teljesítményével a mezőny legjobbja és a forduló válo­gatottja lett, megérdemelten. Abban pedig egyelőre csak bízni lehet, - őt is­merve persze bizonyára így is lesz - nem csak játékosként, de edzőként, testne­velőként, pedagógusként is „hasonlóra" törekszik majd és így beérik munkálkodásának gyümölcse.
Apropó: gyümölcs. Mint tudjuk, a gyümölcs roppant egészséges eledel, de „csak” azzal nem lehet örökké jóllakni, a si­ker gyümölcsével meg pláne nem. Az említett újságcikk arról is szólt: az utánpótlás nevelésben tevékenykedő, ahhoz értő szakembereket (is) meg kellene fizetni, de mint az történni szokott, itt a lelkes, szakértő munkát szokták a legkevésbé honorálni és minél nagyobb lelkesedéssel, és szakér­telemmel végzi valaki a munkát, annál kevésbé. Bubu nagyon lelkes és en­nél már csak a szakértelme nagyobb. Az utánpótlásba fektetett pénz nagyon jó1 kamatozik, igaz nem azonnal, de hosszútávon gondolkodva mindenképp jó befektetés. Persze Bubu a hát­véd, az edző, a testnevelő tanárjelölt az anyagiakról nem szívesen beszél, nem anyagias. Ma még az is örömmel tölti el, ha a játékos palánták között töltheti el kevés szabadidejét. Úgy is mondhatnánk: könnyű neki, hiszen ez számára nem nyűg, nem munka, - HIVATÁS. Azért választotta a pedagógusi pályát, mert szereti a gyerekeket és a SPORTOT.
Becsüljük meg jobban értékeinket!
A pályaelőny nem érvényesült
A Bácsalmási Sporthorgász Egyesületet érte az a megtiszteltetés, hogy munkájuk és eredményeik elismerésére szeptember 19-én megyei horgász­versenyt rendezhettek a szép fekvésű Kígyós-tavon. A Bácsalmási Horgászegyesület elnökségi tagja, Monda Károly a követke­zőket mondta a versennyel kapcsolatban: - A megye horgászegyesületeinek képviseletében 27 háromfős csapat nevezett. A rajthelyek kisorsolása után remek körülmények között, jó hangulatban zajlott le a horgászverseny, de a verseny során nem érvényesült a hazai pálya előnye, mivel a csapatver­senyt Kiskunfélegyháza, míg az egyénit a madarai Sörös József nyerte. A hazai versenyzők másnap az almási búcsúban vigasztalódhattak.
Ítélet után...
Minden vétkes elnyerte méltó jutalmát?
A Bácsalmáson 1992. november 1-jén történt bíróverés körülményeit ma egy hete vizsgálta meg a Megyei Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága, és a PVSE-t vétkesnek találta (csak az egyesületet), amelynek következtében a soron következő két hazai mérkőzését idegenben kell lejátszani megerősí­tett létszámú rendezőgárdával, szövetségi ellenőr jelenlétével.
A szintén egy hete az esettel kapcsolatban megjelent híradást a fentieknek megfelelően helyesbíteni kell: a PVSE nemcsak a tabellán, de Tompán se cserélt helyet a Mélykúttal, mivel az almási csapat átmenetileg Kisszálláson vert tanyát (azóta PVSE - Lajosmizse 4-1). Ezekről a megyei napilapunk is beszámolt, de csak ezekről. A bíró „dorgálásáról" - mint az várható volt ­nem szólt az írás! Mondhatnánk, spongyát rá, de talán egyszer eljutunk majd arra a szintre is, hogy nem lesz ez olyan természetes. Az egy héttel ezelőtti cikk akkor csak úgy - az eset cseppet sem mellékes körülményeként - említést tett a megyei első osztályban egyre többször előforduló, bíróveré­sig ugyan nem fajuló, de botrányos körülmények között véget ért mérkőzé­sekről is, amelynek, láss csodát! Egyik résztvevője mindig az STE csapata volt. Az STE körül hétről-hétre történő eseményeket, amelyekhez maguk is tevékenyen hozzájárulnak, csak VAD-kerti szindróma néven illettem. Akik nyomon követik a bajnokságot, azok tudják, mire gondoltam, de azért volt, aki erre rákérdezett, és el kellett magyarázni. Ma már csak annyit kellene mondanom, hogy olvassák el a Kunszentmiklós - STE mérkőzés beharango­zóját, mert az STE egyik játékosának nyilatkozatából az egyik tünet nagy­szerűen kivehető: „Ugyanúgy készülünk a hétvégi, Kunszentmiklós elleni bajnokira, mint bármelyik más mérkőzésre... A megyei első osztályban csak a Kalocsával játszhatunk igazi rangadót..." A nyilatkozatból az derült ki, hogy az STE, szemben a harmadik helyen álló Kunszentmiklóssal, nem tekintette rangadónak a mérkőzést. Ehhez csak annyit lehetne hozzátenni kérésként: ha lehet, ne „úgy" készüljenek minden mérkőzésre, mint „eddig". Számukra is jobb lenne, ha többet edzenének, mert így nem érheti őket olyan kellemetlen meglepetés, hogy egy olyan "sehol" nem jegyzett csapat, mint a PVSE is simán megveri őket, ­ha hagyják azok, akik miatt ez és az előző írás is megszületett -, még akkor is, ha azt a mérkőzést az STE nem tekinti rangadónak! A továbbiakban az STE körül kialakult szindrómához további adalék: Nem, amiket más pályá­kon megtörténtek alapján hallhat az ember, hanem egy olyan mérkőzést alapul véve, amikor az eseményeket élőben láthatta e sorok írója is.
Ez is Bácsalmáson történt egy évvel ezelőtt. A PVSE akkor sem volt sok­kal előkelőbb helyzetben, míg ellenfele, az ST'E akkor is egy jobb sorozat után került szembe az almási csapattal. Erről a Felsó-Bácska alapján a kö­vetkezőképpen számolhatok be: „az edzők mérkőzés előtt: Horváth (PVSE) - Csak a győzelem lehet elfogadható, másként nehéz helyzetbe kerülünk. Sö­rös (STE): - Az öt hete tartó veretlenségi sorozatunk folyatását várom, azaz győzelmet, esetleg döntetlent. A 90 perc rövid krónikája: A mérkőzé­sen a vendégek szerezték meg a vezetést egy ártalmatlannak látszó sza­badrúgásból. A bekapott gól után az első félidő nagy PVSB mezőnyfö­lénnyel telt el, amihez az is hozzájárult, hogy a vendégek „túl voltak öl­tözve" - szép, lila mezűkre még egy jó nagy mellényt is húztak. Így lát­hatta ezt a vendégek szakvezetője is, aki a szünetben „levetkőztette" csapatát, és a második félidőt egy „másik" STE kezdte, és ismét csak ne­kik volt helyzetük, de azok rendre kimaradtak. Az 58. perctől a PVSE kez­dett mindenre elszánt rohamozásba, amely előbb az egyenlítést, majd ké­sőbb a vezetést - és mint később kiderült, a győzelmet jelentő gólt - is meg­hozta.
A második hazai gól után a vendégek hiába kezdtek nagy hajrába, tá­madásaik rendre elhaltak a lestaktikát jól alkalmazó hazai védőkön, illet­ve a jó teljesítményt nyújtó kapus Kerpicsen, sőt, a 87. percben (nézd, már megint az a 87. perc) „elvesztette" egyik csatárát az STE, miután so­kadik nyilvánvaló leshelyzetét nyomdafestéket nem tűrő hangnemben vitató Juhászt a játékvezető kiállította.
A mérkőzés végeredménye a látottak alapján teljesen igazságos, így a ki­állított Juhász, majd a mérkőzés végén a kapus Dobszai sportszerűtlen magatartása teljesen indokolatlan volt, bár ez utóbbi esetében a megérde­melt kiállítás elmaradt. Mérkőzés után Horváth: - Az akarat diadala volt a győzelmünk. Sörös: - A PVSE megérdemelten nyert, a csapatomból sen­ki sem dicsérhető, lebecsülték a Bácsalmás csapatát.
Az idén ugyanilyen apropóból majdnem sikerült ismét győzni, és ez most sem az aKARAt és a nagy lehetőség hiányán múlott.
Az írás befejezéseként és összegzéseként annyit: a nagyképűség, az ellen­fél lebecsülése ugyan nem sportszerű dolog, de minden csapat, játékos magánügye, de az ebből eredő hátrányt a játékvezetőn számon kérni mégiscsak túlzás, de a legelítélendőbb az, amikor a fenti magatartásból eredő hátrányokat a játékvezető korrigálja, bármilyen érdektől vezérelve.
Abban bízva, hogy hasonló botrányok nem borzolják már a megyei baj­nokságot nyomon követő nézők idegeit, a témát lezártnak tekinthetjük, és érdeklődve nézünk a Kalocsa - STE rangadó mérkőzés elé, abban bízva, hogy a pályán jobb teljesítményt nyújtó csapat kerül majd az NB III-ba. A leendő rangadóról azonban nem lenne minden tanulság nélküli megkérdezni a ka­locsai játékosokat - hiszen csapatuk utcahosszal jobb a megyei bajnokság­ban szereplő bármely csapatnál, hogy ők minek tekintik a tavasszal sorra kerülő egymás elleni mérkőzésüket.
A témát az újság részéről befejezettnek tekintjük, de a legfrissebb hírek szerint, a VAD-kerti szindróma tovább burjánzik. Kunszentmiklós - Soltvadkert 2-3 (1-1), vitatható játékvezetés, három pi­ros lap, öt sárga, többnyire kunszentmiklósi játékosoknak. Az ominózus Kalocsa - STE mérkőzés pedig az STE véleménye ellenére sem lett rangadó. Simán kikaptak 4-0-ra. Kalocsa lett a bajnok.
Biliárd. 1992. Október közepén már sokadik országos snooker-versenyét rendezte meg a PVSE keretében működő Biliárd Klub. A verseny különlegességét az adta meg, hogy a klub jeles versenyzője, Árpás István e napon töltötte be 50. életévét. Az ünnepeltet volt osztálytársai, valamint versenyző társai kö­szöntötték az egyenes kiesési rendszerben lebonyolított verseny előtt. A mérkőzés-sorozat egyik meglepetése mindjárt az első fordulóban az volt, hogy a tanítvány, Róka János (PVSE) 3:2 arányban legyőzte az ünnepeltet. Majd ezután már cseppet sem meglepetésként és érdemtelenül a döntőig ju­tott, ahol, bár jól játszott, vereséget szenvedett a másik meglepetésként döntőt ját­szó Kovács Tamástól (Contact BSE). Viszont a legjobb „brék"-ért fel­ajánlott különdíjat Róka János szerezte meg.
A biliárdjáték különböző szakágaiban zajlik a bajnokság. A karambol csa­patversenyben az eddig lejátszott mérkőzések eredményei alapján az Árpás István, Szepesi István, Rovó József, Farkas Kálmán, Renkus Tibor, Győri János összeállítású csapat az első helyen áll és egyik nagy esélyese a bajno­ki címnek. Pool és karambol biliárddal szemben snookerban nincs csapatbajnokság, ebben a szakágban csak egyéni verseny zaj- lik, amelynek első ál­lomása lesz az I. Bácsalmási Open nyílt pontszerző snooker verseny, ahol az első nyolc versenyző gyarapíthatja pontjainak számát. A verseny ideje no­vember 26-27-28-a, helye a bácsalmási Biliárd Klub.
Bácsalmás sportja 1992.
Évvégi sporttükör, félidőben
Az 1992-es év a nehezedő gazdasági körülmények ellenére Bácsalmáson a sportélet élénkülését, új egyesület illetve szakosztályok létrehozását hoz­ta, de a minősége is sokat javult. Ehhez elég annyit említeni, hogy a váro­si egyesület mellett, az OBSC és a BFC szaporította az egyesületek szá­mát, a minőséget pedig a PVSE biliárdozóinak NB I-es, és a női kézilab­dások NB II-es szereplése jelzi. Az országhatáron túl is szép sikereket mondhatnak magukénak a nem nagy múltra visszatekintő cselgáncsozók, akik szintén a városi egyesület kötelékén belül öregbítik Bácsalmás jó hírnevét.
A város sportéletének elmúlt évi értékelésénél nem csak azért kívánkozik az élre a PVSE, mert a legszélesebb sportolási lehetőséget biztosítja, de ez az egyesület az, amely az 1913. évi megalakításával az idén, a 80 éves jubileumára is készül. Ennek ismeretében adjunk számot arról, hogy a sportolói milyen eredmények birtokában készülnek a nagy ünnepre.
Labdarúgás: A csapat a megyei I. osztályban szerepel. Az 1992-93. évi bajnok­ságot ismét új edzővel kezdték Viszmeg István személyében, aki látványos ígérgetések helyett, a körülmények ismeretében, egy fiatal ütőképes csapat kialakítását vállalta és tűzte ki célul, amely együttessel teljesíthető a biztos bennmaradás az első osztályban. A vállalt célokat a csapat teljesítette. A csa­patépítés jól sikerült, amit nem fejeznek ki hűen az őszi szezonban elért eredmények, hiszen a látottak alapján több pontot és jobb helyezést érde­melt volna a csapat. Az, hogy ez egye1őre elmaradt, elsősorban a rutinta­lanságnak tudható be, valamint a bajnokság „rákfenéjeként" gyakran elő­forduló pártos bíráskodásnak, amit mondani sem kell, nem a PVSE csapatát támogatta. Ez utóbbi következményeként vesztette el két mérkőzés erejéig a pályaválasztói jogát is a csapat. A szakvezetés és a játékosok olyan „csak azért is" hangulatban 1993. január 12-én kezdték meg a felkészülést a tava­szi szezonra, amikor is az eredményeikkel javítani szeretnének őszi mérle­gükön. A csapat játékoskerete: Zsemberi, Borcsik, Ercsi, Pencz, Kiss Baranyi, Allaga, Vidák, Kővári Á., Éles, Révész G, Agócs, Nuszpl, Pető, Barna, Schnei­der, Mohácsi, Mándity.
Kézilabda: A szakosztály - amelynek női és férfi csapata is van, - az elmúlt évben a női csapat által Bácsalmáson sporttörténelmi tettet vitt véghez, az­zal, hogy megnyerték az 1991-92. évi megyei bajnokságot és jogot szereztek az NB II-ben való indulásra. Az ősszel tehát az NB I-ben rajtolhattak, de eb­ben az osztályban már csak egy újonchoz, egy NB II-es tapasztalatokkal nem rendelkező csapathoz „méltó" eredményeket értek el. A megszerzett 5 pontjukkal azért még nincsenek reménytelen helyzetben, hiszen a közvetle­nül előttük álló három csapatnak is csak 8-8 pontja van. A tavaszi fordulók során jó felkészüléssel, a játékosok nagyobb összetartásával még lehet javí­tani, sőt kell, ha a következő bajnoki évben is ebben az osztályban akarnak szerepelni. Külön köszönet jár a városi önkormányzatnak, hogy a maga­sabb osztályba jutással megnövekedett költségek fedezetét pótkiutalással biztosította. A csapat játékoskerete: Tóth Zs., Patocskai L, Tóth Sz., Engi, Giszinger, Gulyás, Szilágyi, Oláh, Lukács, Futó, Paplógó, Patocskai Zs. Az együttes legjobb teljesítményét Tóth Zsuzsanna kapus és a balátlövő, házi góllövő királynő Giszinger Andrea nyújtotta. A bennmaradás lehetősé­géhez több játékosnak javítani kell az ősszel nyújtott teljesítményén. Sokat lendíthet a csapat játékán az is, hogy az eddig csak edzőként közreműködő Huttererné Engi Erzsébet újra csatasorba áll játékosként is.
A férfi kézilabdacsapat a lehetőségekhez mérten szerényebben szerepelt az ősszel, hiszen a Tiszakécske mögötti második helyezés helyett a Dávo­don elszenvedett vereséggel „csak" a negyedik helyen várja a folytatást. A javítás lehetőségére a játékosállomány adott, ami viszont kétségessé teszi a dobogóra kerülést, az a játékosok munkahelyi elfoglaltsága, amely gyakran lehetetlenné teszi edzésen, de még a mérkőzésen való részvételüket is! A csapat tagjai, többnyire az 1985-ben megyei ifjúsági bajnokságot nyert csa­patból kerülnek ki: Szabó, Osztrogonácz, Czinege, Róka, Szalai, Verbászi, Prikidánovics, Katona, B Tóth G, Koncsek, Földes R, és a játékos-edző Prókai.
Cselgáncs: Nem rég alakult a PVSE cselgáncs-szakosztálya, amelynek ifjú tagjai rövid idő alatt is szép és értékes eredményeket értek el a különböző korosztályos versenyeken sőt, „francia kapcsolatuknak" köszönhetően már bejárták Európát is. Ez a kapcsolat egyre gyümölcsözőbb.
Óbéri János és Kovács Mihály edzők szerint az elmúlt év legkiemelke­dőbb eredményeit az 57 fős szakosztályból a következők érték el. Lányok: Liptai Edit magyar bajnok, Pavisa Tímea, Petrekanics Angéla, Nagy Zsuzsanna, Fonyódi Hajnalka, Liptai Eszter, Liptai Erzsébet. Fiúk: Suhajda László, Piukovics Tamás, Bosnyák Tamás, Kovács B. Ká­roly, Pavisa Krisztián, Nyúl Balázs, Kordás Bence, Tóth Árpád.
Biliárd. Érdekes helyzetként számolhatunk be arról, hogy a tömegsport szakosz­tályban nyilvántartott biliárd szakág egyik csapata, az újra indult Magyar Bajnoki küzdelmek során az NB I-es csapatversenyben vesz részt a karam­bol játékban. Árpás István vezetésével és kiváló játékával az 1992. évi csa­patversenyben a legjobb magyar karambolbiliárd játékosokat felvonultató mezőnyben, Bácsalmás viszonylatában szintén sporttörténelmi eseményként, bajnoki címet szereztek. A magyar bajnokságot nyert csapat tagjai: Árpás István, Szepesi István, Rovó József, Farkas Kálmán, Renkus Tibor, Győri János.
Az igazi tömegsportosoknak, a focit kedvelőknek, kis- és nagypálya, az egészségük megőrzése érdekében kocogóknak salakos futópálya áll a ren­delkezésükre. Az egyre nagyobb számú teniszsport hódolói is két vörössa­lakos pályán űzhetik ezt a játékot.
A PVSE elnöke Kerényi Béla optimistán néz az idei (1993.) év elé: - A jubi­leumi év „előkészítése" jól halad. Az elmúlt évben elért eredmények és a folytatásban rejlő lehetőségek a patinás egyesület múltjához méltó eredményeket hoz­hat. Azt is be kell azonban már látni, nem csak foci van a világon. Jó példák erre a kézilabdások, a cselgáncsozók és a biliárdozók elmúlt évi eredmé­nyei. A jó eredményeken kívül, ünnepi programmal is szeretnénk emléke­zetessé tenni az egyesületünk alapításának 80. Évfordulóját. Ez azonban még kidolgo­zás alatt van.
A PVSE után, időrendileg az OBSC következik, majd az elmúlt évi meg­alakulásával a BFC, amely az előbbi egyesületből kiválva annak létét tette telje­sen komolytalanná. Ennek ellenére mindkét egyesület labdarúgócsa­pata a megyei harmadik osztályban szerepel. Ezen kívül további hasonlósá­gok is találhatók még: az őszi szezonban mindkét csapat - a hazánkban fo­lyó különböző bajnokságokat figyelembe véve - szinte páratlan eredményeket ért el. Mindkét csapat gólokban gazdag mérkőzéseket ját­szik. Amíg azonban a BFC számolatlanul rúgja, az OBSC ugyanígy kapja (ha egyáltalán kiáll). A páratlan sorozatot azonban az adja, hogy a BFC a legnagyobb riválisának otthonában is győzni tudott és ezzel pontveszteség nélkül áll a tabella élén, míg az OBSC arra a kétes értékű eredményre lehet „büszke", hogy egy pontot sem szerezve a tabella utolsó helyén áll. Az egyesületi elnökök Kerényi Attila (BFC) és Balogh Gábor (OBSC) bizakodva tekintenek az idénykezdetre, amíg az előbbi abban bízik, hogy nem, az utóbbi abban, hogy megszakad az ősszel kialakult sorozat.
Amikor Bácsalmás sportjáról beszélünk, nem lehet elmenni szó nélkül az iskolákban zajló sportélet mellett sem, hiszen az itt folyó munka, az egyes sportágak alapjainak oktatása, elsajátítása nagyban befolyásolja a város sportéletét. Igaz nem most, majd 8-10 év múlva.
Ilyen szempontból nem túl rózsás a helyzet Bácsalmáson. Egyedül az ál­talános iskolában, ott is csak a tornasport az, amelyik elért eredményei alapján, hosszútávon, a megye határain kívül is jó hírnek örvend. Itt azonban fel­vetődik a kérdés, hol van a tornasport űzésének lehetősége Bácsalmáson az általános iskolából kikerülve? Pedig Unyi Márton és Teleky Gabriella test­nevelő tanárok szerint a tornász palántáknak, hogy csak a legjobbak közül említsünk néhányat. (Fiúk: Oláh, Prohászka, Skribanek, Hűvös. Lányok: Somoskövi, Neupert, Bizáncz, Rudics, Zsunyi, Prókai) az általános isko­la után is érdemes lenne a tornasporttal foglalkozni.
A kézilabdázás alapjainak elsajátítására is van jó példa. Hosszú idő után először Németh István igazgatóhelyettes 5-6 éves áldozatos munkájának eredményeként. a fiúk csapata a megyei döntőig jutott, de a végzős korosz­tály után nincs meg a folytonosság, pedig a Csovcsics, Kollár, Németh, Bi­linovics, Gertner, Bauer, Farkas, Markó, Wolveiter, Galicz, Tóth képessé­gű tehetségek minden évfolyamban megtalálhatók, csak a kiválasztás és a kiválasztó hiányzik.
Labdarúgásban a már méltatott Kiss Baranyi Sándor leendő testnevelőnek köszönhetően az óvódásoktól az ifjúsági korosztályig le van fedve az utánpótlás képzése, persze ennek az eredménye nem máról-hol­napra lesz érzékelhető, de az mindenkép örvendetes, hogy Köves Tamás személyében magyar serdülőválogatottat is magáénak tudhat az egyesüle­te és iskolája.
Végezetül az iskolai sportélet fejlesztése nem csak azért lenne fontos, hogy mindenki Köves Tamás mértékű eredményeket érjen el. Fontos lenne ez annak érdekében is, hogy a tanulók ne csak szellemi tudásban gyara­podva, de fizikai képességekben és ügyességben is fejletten kerüljenek ki az iskolapadból. Ilyen szempontból nézve, mondhatjuk, van még tennivaló az iskolai sport területén.
Bácsalmásért Sportérdemérem
Ha lenne…
Ha Bácsalmáson fogadást adnának az elmúlt év legeredményesebb sport­olóinak tiszteletére, akkor arra a legnagyobb eséllyel, a PVSE karambolbili­árdban NB I-es bajnokságot nyert csapatának vezéregyénisége, Árpás Ist­ván, a PVSE nem nagy múltra visszatekintő, de annál eredményesebb csel­gáncs-szakosztályának magyar bajnokságot nyert tagja Liptai Edit, és a lab­darúgó tehetségkutatón az utolsó rostán is „fennakadó" Köves Tamás pályázhatna. Róluk szólnak a következő írások, a tehetségükről, amely cél­tudatossággal, kitartással, szorgalommal párosulva sportáguk és korosztá­lyuk legjobbjai közé emelte őket.
Amikor a csapatbajnoki címről beszélünk, akkor a csapatot alkotó játéko­sok Árpás István, Szepesi István, Rovó József, Farkas István, Renkus Ti­bor, Győri János neve jut eszébe a sportágat nyomon követőknek. A csa­patból azonban kiemelkedik nem csak játékával, de egész életútjával Árpás István. Élete egybeforrt a biliárd hazánkbeli „újrahonosításával", s mint en­nek egyik úttörője jelentős érdemeket szerzett abban is, hogy az elmúltév­ben már hivatalos bajnokságot szervezhetett a Magyar Biliárd Szövetség a különböző szakágakban. A játék elismert nagy öregje 1957-ben ismerkedett meg a sportággal, majd miután „beleszeretett, az akkori magyar élme­zőnyt alkotó játékosoktól leste el a játék csínját-bínját. Ma már Ő a tanítómester, de nem ment ez ilyen egyszerűen! A biliárd sokáig a többi államilag elismert sportág árnyékában, mint úri passzió volt nyilvántartva hivatalo­san. A magyarországi fejlődése az 1980-as évek közepén indult meg, amikor a politikai viszonyok enyhültek, de látványos előretörés csak az 1990-es évek­ben történt, s lett a biliárd az egyik legnépszerűbb sportágak egyike. Árpás István, aki ötvenedik születésnapjára lett magyar bajnok, így emlékezik: - Örömöm­re szolgál, hogy ott lehettem a biliárd újrahonosításánál, elismertetésénél. Rengeteg munka van benne, és ez szószerint is értendő, hiszen a felszerelé­sek, az asztalok nagyon drágák. Annak idején itt Bácsalmáson volt az első 12-es nemzetközi szabványnak megfelelő snooker asztal és mindjárt kettő is. Azóta pool és karambol asztalokkal bővült a PVSE kötelékébe tartozó, de attól anyagilag teljesen független Biliárd Klub. A Klub termeiben biliárd szalonnak megfelelő körülmények között űzhető e szép sportág, nonstop!
Örömömre szolgál az elmúlt évi bajnoki cím is, hiszen ezzel a gyümölcs beérett, és ezt nem csak a saját csapatom dicsőségére, de a biliárd végleges magyarországi térhódítására is értem. Az idei bajnokságban ismét élvezni szeretnénk a győzelem ízét. A bajnoki cím kapcsán viszont meg kell említe­nem: kifejezetten rosszul esett, hogy a csapatbajnokságot nyert együttesek között nem szerepelt a PVSE neve a megye legjobbjainak sorában.
Árpás Istvánról tudni kell: a bajnokság során a háromfalas karamboljáték­ban a lejátszott 14 mérkőzéséből tizenkétszer győzött, 1-1 döntetlen és vereség mel­lett, amivel csapata legeredményesebb játékosa lett, és oroszlánrészt vállalt abból, hogy olyan kiváló csapatokat előztek meg, mint a Sopron és a Buda­pesti Contact Biliárd Klub.
Liptai Edit 1979-ben született sportos családban (szülei kézilabdáz­tak). Egy hirdetés útján ismerkedett meg a cselgánccsal, miután jelenlegi edzői Kovács Mihály és Óbéri János Kunbaja után, Bácsalmáson is lét­rehozták a judo szakosztályt a PVSE kötelékében. Edit, ma már a húgaival, Eszterrel és Er­zsébettel jár az edzésekre. Edit a Vörösmarty Mihály Általános Iskola 7. osztályos jó tanulója. Szereti az érdekes könyveket, szívesen olvas, de szereti az állatokat is. Vágyai között szerepel, hogy később állatorvos le­hessen.
- Alig három éve foglalkozol a cselgánccsal és máris a csúcsra jutottál. Úgy tűnik jó tanítvány vagy.
- Nagyon igyekszem és ennek megfelelően az eredmények is „jöttek" az elmúlt évben, annak is különösen a második felében. A napokban tudtam meg, hogy a tavalyi eredmények alapján a súlycsoportom ranglistáján is el­s8 vagyok. Különösen örülök, a serdülök 58 kilogrammos súlycsoportjában el­ért magyar bajnoki címemnek, de a Diákolimpián elért második helyezés is örömmel tölt el. Jelenleg is folyó alapozási időszakot nem nagyon szeretem, de jól tudom, pusztán csak „ruhás" (technikai) edzésekkel nem érhetem el céljaimat, már pedig feltett szándékom a tartós jó szereplés hosszú távon és „idősebb" korosztályokban is. Jól tudom, sokat kell még tanulnom, hibái­mat nyesegetni, de az erőben, technikában és taktikában meglévő hiányos­ságaim állandó javításával sikerülhet.
Az edzők róla alkotott vé­leménye is ez utóbbiakkal cseng össze. Véleményük szerint, Edit hozzáállá­sa, küzdőképessége és akaratereje által minden bizonnyal eléri célját. Hibá­it, gyenge pontjait belátja és igyekszik lehetőségeit állandó tanulással bővíteni. Jó tanítvány, igazi sportember.
Köves Tamás, népszerű nevén „Kavics" 1979-ben született, mint az utób­bi évtizedekben minden bácsalmási általában, Baján. A labdarúgással 8 éves korában kezdett foglalkozni komolyabban különböző hatások követ­keztében, míg 1992-ben, egy többlépcsős országos tehetségkiválasztón az utolsó rostán is fennmaradt. Jónak minősítették.
- A tavalyi sikeremet sok embernek köszönhetem, elsősorban a csalá­domnak, ahol a focinak nagy hagyománya van: nagyapám Horváth Ferenc az egykori nagy Petőfi SK középhátvédje volt, míg édesapám kapusként szerepelt Békésben. Azt, hogy korán elkezdtem a foci ABC-jének elsajátítá­sát, Nagy Istvánnak köszönhető, aki felfigyelt rám és elhívott a városi egye­sületbe, ahol az óta is keményen készülök labdarúgó pályafutásomra. Jelenleg Kiss Baranyi Sándor irányításával. Az eddig említett két edző között tevékenyke­dő edzőimre is hálával gondolok, tőlük is sokat tanultam, ők Narancsik Máté és Molnár József.
- Egy újságcikkből értesültem a kiválasztóról és a családi tanács dönté­sét követően, beneveztünk, majd már csak játszani kellett Kecskeméten a Széktói stadionban. Ennek végén a sok jelentkezőből 22 társammal együtt kiválasztottak, majd Soltvadkerten a legjobb 16 közé is beválogattak és a megyei csapat tagja lettem. Egy újabb lépcső után Bács-Kiskun és Csongrád megye közös csapatába is bekerültem. Ezután, annak ellenére, hogy mint csapat nem szerepeltünk valami fényesen, személyem iránt mégis többen érdeklőd­tek.
- Mivel foglalkozol szívesen, amikor nincs edzés vagy mérkőzés?
- A barátaimmal akkor is szívesen focizok, de szeretek zenét is hallgatni. A Vörösmarty Mihály Általános Iskola 8. osztályos tanulója vagyok, ked­venc tantárgyam a matematika.
- Hogyan tovább? Mi leszel, ha nagy leszel?
- Labdarúgó. 1993. szeptember elsejétől a váci Madách Gimnázium lab­darúgó tagozatának leszek a tanulója. Szeretnék olyan játékossá válni, akire komoly, nagy csapatok is felfigyelnek.
- Edződ, Kiss Baranyi Sándor szerint jó a rúgótechnikád jobbal, ballal egya­ránt. Jól látsz a pályán, ami egy irányító középpályás számára nem hátrány. Igazi csapatjátékos vagy, technikailag jól felkészült. Amit elsősorban Nagya­pádnak köszönhetsz, de az elmúlt félévben, fizikai képességekben is sokat javultál, tehát céljaidat minden bizonnyal el is éred, de az eddigi pályafutá­sod alapján mire vagy a legbüszkébb?
- A Bácsalmáson már nagy hagyományokkal rendelkező Rákóczi Kupán 1991 és 1992-ben is tornagyőztesek lettünk, én pedig mint a legjobb játékos különdíjban részesültem. Most február 20-án szeretnék harmadszor is győz­tesen, kupagyőztesként levonulni a pályáról.
A beszélgetések 1993. január végén kerültek rögzítésre. Az egyesület szüle­tésnapjáig az említett kiváló sportolókkal további, nem mindennapos dol­gok történtek.
Árpás István újabb két országos bajnokságot nyert, ezúttal egyéniben, mégpedig a műlökésben és az úgynevezett olaszbábus fás játékban. Ez utóbbi bajnokság alapján részt vehetett az olaszországi Európa Bajnoksá­gon, ahol a sűrűmezőnyben a 18. helyezést érte el.
Liptai Edit az előző évi eredmények alapján az országos ranglista verse­nyen második helyezést ért el. Igaz, magasabb súlycsoportban, mint ahol az elmúlt évben szere­pelt.
Köves Tamás rövidtávra megfogalmazott tervei nem valósultak meg. Nem sikerült a „triplázás", de egyénileg idén már harmadszor a torna leg­jobb játékosává választották a Rákóczi Kupán. Egy lábtörés senkinek sem örömteli dolog, egy labdarúgónál kifejezetten hátrányos. Ez is Tamást érte utol, de a távolabbi céljainak megvalósítását nem tette lehetetlenné. Szep­temberben már gond nélkül kezdte meg tanulmányait a „Focisuliban".
PŰNKÖSDI TORNA
MINDENKI NYERT
Pünkösdhétfőn nagyszabású sportnapot rendezett az idén 80 éves Bá­csalmási Petőfi Városi Sportegyesület, meghívott csapatok részvételével. A sportnap célja, a tenisz és kézilabda népszerűsítésén túl, a sportbarátság ápolása, újak kialakítása volt. Az esemény elérte célját, bár különdíjat csak a győztesek kaptak, de a vesztesek is nyertesen, élményekkel gazdagodva hagyhatták el a küzdőteret. A nap folyamán kilenc csapat mérte össze tudá­sát a két sportágban. Az események sorából kiemelkedett a Bácsalmás és Já­noshalma teniszezőinek összecsapása, amely a városok sporttörténetében az első ilyen találkozó volt. Első, de remélhetőleg nem az utolsó.
Tenisz. A találkozót – 10 egyes és 2 páros „mérkőzés" alapján - a vendégek nyerték 8-4-re, 67: 57-es gémaránnyal. A mérkőzés eredménye nem túlzó, de a különbség lehetett volna ki­sebb is, ha az egyesek után befejeződik a mérkőzés. Ekkor 6-4 és 55: 50 volt a különbség. Azt a vendégek is elismerték, hogy a hazai játékosok is szépen, stílusosan játszottak. Amihez viszont annyit hozzá kell tenni, egyelőre különösebb eredmény nélkül. A jánoshalmi kiváló teniszezőkkel, enyhe túlzással, csak Száhl és Szakál vette fel a versenyt színvo­nalban. Ez utóbbi szakácsként az ebédre sütött ízletes ma­lac elkészítésével. Az almási teniszezők azonban fejükbe vették - még ha addig bele is pusztul néhány malac, - el­őbb, vagy utóbb visszavágnak az elszenvedett vereségért. Mint mondják, elsősorban az esemény hangulata, a részvétel a fontos - és ez, igaz, - de a győzelem se kutya.
Eredmények: egyes – Hustyi - Bakos 8-1, Rontó - Gál 1-8, Prókai - Kiss 3-8, Papp - Bátyai 7-8. Száhl - Fekete 8-0, Hus­tyi - Bátyai 2-8, Rontó - Varga 1-8, Száhl - Györgypál 8-0, Papp - Iván 8-6, Prókai - Györgypál 3-8. Páros: Hustyi, Papp - Bátyai, Kiss 4-6, Rontó, Prókai - Bakos, Gál 3-6.
Kézilabda. A női csapatok vetélkedéséből a látottak alapján megérde­melten, a Bácsalmás csapata (Tóth Zs, Patocskai Zs, Gu­lyás, Tóth Sz, Giszinger, Lukács, Engi, Neupert összeállí­tásban) került ki győztesen, és nyerte a Pünkösdi tornát. Második Jánoshalma, harmadik Őrszállás csapata lett. Eredmények: Bácsalmás - Jánoshalma 23-17 (10-10), Bácsal­más - Őrszállás 24-13 (12-6), Jánoshalma - Őrszállás 24-19 (13-9)
A férfi csapatoknál Bácsalmás és Őrszállás együttesei kö­zött két bemutató jellegű mérkőzés szerepelt műsoron, amelyeken mindkétszer a vendégek nyertek. Mivel a kézi­labda mérkőzésekre játékvezetőket nem sikerült biztosítani, a bíráskodást Schütz Mihály és Petrovácz Gyula látta el.
A Pünkösdi torna eseményei jó hangulatban zajlottak le. A résztvevők a viszontlátás reményében búcsúztak, sőt a tenisze­zők nem várnak egy évet. Ők, a következő mérkőzésüket még az idén lejátsszák, amelynek helyszíne ezúttal Jánoshalma lesz.
Játék neve: Ki nevet a végén?
A megyei III. osztályú labdarúgó-bajnokság bajai csoportjában, az utolsó fordulóban dőlt el az elsőség kérdése. A Hercegszántó - Szeremle mér­kőzés 2-0-s hazai győzelemmel végződött, így a bajnoki cím sorsa, a Bácsalmási Footbal Club, vagyis a nevető harmadik javára dőlt el.
A Szeremle csapatának is volt esélye a II. osztályba jutásra, de - bár min­dent megtettek ennek érdekében - ez mégsem nekik sikerült. A BFC a Sze­remle csapatától 3, a szántóitól mind a 4 pontot begyűjtötte. Ezzel együtt végig kiélezett küzdelmet folytatott a bajnoki címért a BFC és a Szeremle, akik nyíltan vallották a második osztályba jutásról szőtt céljaikat.
Ennek megfelelően az őszi Szeremle - BFC rangadóig mindkét csapat fölé­nyes győzelmeket aratott. A szeremlei rangadót a BFC nyerte megérdemel­ten 1-0-ra. Az egygólos győzelmük és az őszi szezonban elért pontveszte­ség nélküli első helyezés alapján már mindenki a bajnokot látta a BFC-ben.
A tavaszi folytatásban - bár érték váratlan pontvesztések mindkét csapa­tot - az újabb BFC - Szeremle rangadó előtt. mégis a BFC vezetett a táblázaton egy pont előnnyel.
Bácsalmásra - hangzatos nyilatkozatuk alapján - győzelemre szomjasan érkeztek a vendégek. Félórai játék és az eredmény már-már őket igazolta, hiszen a gyermeteg hibákat elkövető BFC ellen három gól előnyt szereztek. A BFC kezdőcsapatából a rangadóra való tekintet nélkül, nevelési célzattal kihagyott játékosok csatasorban állítását követően azonban a győzelemre már alig gondolhattak Elég nagy gondot okozott számukra légszomjuk csillapítása is. A BFC ledolgozta hátrányát és a Pünkösdi királyságként a Szeremle birtokában jutott első helyezést visszaszerezte, megtartva az esélyt a végső győzelemre. A 3-3 azt is megmutatta - a játéktudáson kívül -, hogy van tartása a csapatnak, hogy már a jelen is, de a jövő mindenképpen a BFC csapatáé. Szemben a Szeremlével, amelynek csak múltja, sőt NB I-es múltja van, perspektíva nélkül.
Az újabb rangadó sikere után, a BFC-t, mint derült égbő1 a villámcsapás, úgy érte a borotai 1-0-ás vereség. Ezzel ekkor a Szeremle került az élre. Bá­csalmáson ezután a nagy csodavárás hangulata lett úrrá, mert hiába nyerték volna meg a hátralévő mérkőzéseket, ha a csoda nem következik be, a már említett Hercegszántó - Szeremle mérkőzésen.
A zöld gyepen tehát teljesítménye alapján csoportjában a BFC a legjobb csapat! De hogy ki jut tovább, abban döntő szerepe lesz az íróasztal mel­lett folyó tárgyalásoknak a megyei labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsá­gánál. Itt a végleges határozat meghozatala augusztus elején várható. Ekkor kapunk választ a címben szereplő kérdésre: ki nevet a végén? (Mégis csak Szeremle, de az ügy folytatódik…)
Nem sokat ígértek, azt teljesítették
Csapatépítés. Az elmúlt évi bajnokságot új edzővel kezdte a Bácsalmási Petőfi VSE labdarúgócsapata. Az akkori idénykezdés előtt Viszmeg István a vele és csapatával szemben támasztott követelményeket így foglalta össze: - Elsődleges feladatom az edzettség és a morális helyzet javítása a csapatnál. Ezzel párhuzamosan egy olyan fiatal, ütőképes csapat kialakítása, amellyel a biztos bennmaradás a megyei I. osztályban elérhető. Majd a következő évben erre építve már komolyabb célokat is ki tudjunk tűzni.
Amint az elmúlt évi eredményekből kitűnt, Viszmeg István nem ígért felelőtlenül, de amit mondott, azt teljesítették. Különösen a tavaszi szezonban voltak elemében, amikor legyőzték a Vadkert és a Mélykút csapatát is, de pontot szereztek többek között a bajnok Kalocsától is.
Hogyan tovább? Az 1993-94. évi bajnokságra a felkészülést július 12-én kezdték meg heti négy edzéssel, majd 21-étől már folyamatosan játszanak előkészületi mérkőzéseket. A Mélykút elleni edzőmérkőzés előtt kérdeztem a Mestert, mi a helyzet a PVSE csapata körül?
- A múlt évi keretből Ercsi teljesíthetetlen anyagi követelések, Éles térdműtét, Margit Zsolt munkahelyi elfoglaltsága miatt távozik a csapatból, de nem számíthatok Mándityra sem, mert Ő meg továbbtanul. Helyettük tárgyalásban vagyunk a szentiváni Czifrával, és a BFC-s (OLD BOYS?) Patocskai Mihállyal. Visszatér Száhl Imre, a leszerelő Schneider és Mohácsi valamint Kis Baranyi Csaba. Az említetteken kívül további rendelkezésre álló játékosok: Zsemberi, Géczi, Borcsik, Pencz, Kiss Baranyi Sándor, Allaga, Szalai, Nuszpl, Pető, Révész, Kővári, Farkas, Barna.
- Ezek után, ha pontosítanád az egy évvel ezelőtti monda­todat, már ami az idei komolyabb célkitűzésekre vonatko­zik.
- A tavasszal már látott stílusos, főleg eredményes játékra alapozva, célunk a középmezőnyben végezni, de elképzel­hető, hogy annak is az első felében - válaszol határozottan az edző, majd a beszélgetést végighallgató egyesületi el­nök, Zátonyi Sándor így pontosítja az elvárásokat:
- A sportvezetés minimum célként a 8. helyezést tartja elfogadható­nak.
Az edzőmérkőzés eredménye: PVSE - Mélykút 1-0 (1-0) Góllövő: Vidák
Kézilabda Magyar Kupa
PVSE - KAC MEDOSZ 29-26 (18-13)
Búcsú, győzelemmel
Vezette: Rácz László, Tájóh Péter, kiválóan.
PVSE: Kovács - Osztrogonácz 8/5, Czinege 3, Róka 3, Prókai 10, Verbászi 4, B. Tóth 1. Csere: Szabó (k), Sza­lai, Koncsek, Markó, Földes, Takács. KAC: Csík - Gurály 5, Zseni 3, Hősnagy, Nagy 12/4, Vízkeleti 1, Gazdag 5. Csere: Paprika, Szabó, Lajkó7 méteres/gól: 5/5 illetve 6/5. Kiállítás: 2 illetve 6 perc, plusz kizárás: Nagy az 59. percben.
A mérkőzést megelőzően Zátonyi Sándor az egyesület elnöke és a já­tékosok köszöntötték Prókai Károly volt játékos-edzőt ab­ból az alkalomból, hogy e mérkőzésen lépett utoljára pályá­ra, utoljára húzta feI, a 8 évtizedes múltra visszatekintő egyesület fekete-fehér színű, 10-es számú mezét.
PVSE - Záhony 25-26 (11-13)
Bácsalmás, 100 néző. Vezette: Keszi Géza, Lövész József.
PVSE: Kovács - Osztrogonácz, Czinege, Róka, Prókai, Ver­bászi, B. Tóth. Csere: Szabó, Markó, Koncsek, Földes, Bé­dity.
Eredmény alakulása: 6-4, 8-8, 18-18, 18-25, 25-26.
A mérkőzés krónikája:
1 perc: Róka átlövésből szerzi meg az első gólt: 1-0. Az el­lentámadást jobb szélen fejezi, be az ellenfél, de Kovács véd. Tóth nem tudja megfogni a labdát. majd az ellentámadás hárításánál egy sárgalapos szerelést mutat be. Kovács véd egy betörés után, de a szép védést követően Róka indítás gyanánt kidobja a labdát a stadionból. Az egyenlítő gól átlövésből esik. 1-1. Egy kipattanó labdát Prókai vág a léc alá: 2-1. Balszélső egyenlít 2-2. Prókai átlö­vése a kapufán csattan. A vendégek belemenés miatt vesztik el a Labdát. Róka átlövésből a kapufát találja el. Kovács véd egy átlövést, majd Czinege átlövése nem sike­rül, de sikertelenül végz6dik a gyorsindítás is. Baloldali súlypontképzés után, az üresen maradt Czinege lő gólt: 3-­2.
Kovács véd, majd Osztrogonácz lő gólt az indításból: 4-­2. A balátlövő szépít 4-3, Róka átlövésből eredményes: 5-3. Átlö­vésből eredményesek a záhonyiak is 5-4. Prókai eladja a lab­dát, Tóth kiállítás, majd Kovács véd. Az indításból Oszt­rogonácz 6-4-re módosítja az eredményt.
A balszélső vonalra lép. Ezt követően jobbszélen, Osztrogonácz adja el a labdát, Kovács véd egy ziccert, de a kipattanó labdát a jobbszélső a kapuba lövi: 6-5. Prókai lépés miatt veszíti el a labdát. A beállós ellen elkövetett szabálytalanság miatt megítélt hétméterest Kovács védi, de a kipattanó labdát ismét a vendégek szerzik meg és egyenlítenek: 6-6. Fal előtti keresztbe futás után Osztrogonácz kerülhetne gólhelyzetbe, de gyengén ellövi a labdát. Bal kettőből, betörés után szerzi meg először a vezetést a Záhony: 6-7. Prókai bejátszását Róka értékesíti: 7-7. A beállós lövését védi Kovács, Osztrogonácz bejátszása nem jut el a címzetthez. Az indítást elrontják a vendégek, de Tóth és Kovács révén mi is hasonlóan fejezzük be a támadást. Prókai kisodorja a beállós kezéből a labdát, ám a játékvezetők 7 méterest ítélnek, amit most közvetlenül értékesítenek. 7-8.
Beállósunk, Tóth lép a vonalra, befordulás közben. Az ellentámadásnál Prókai szerez labdát, de a vendégek hatosán szabálytalanul szerelik. Szabaddobás után Markó adja el a labdát. Az indítást Prókai teszi ártalmatlanná, de hiába, mert Róka belemenés miatt elveszíti a labdát. Védekezésben javítunk egy bejátszás megakadályozásával. Osztrogonácz nem tudja megfogni a labdát, de az indítást szereljük. Így mi dobunk gyorsindítás után gólt: 7 méteresből egyenlítünk: 8-8. Beállós szerez vezetést a vendégeknek 8-9, Tóth beállós egyenlít, 9-9. Betörés után megítélt hétméteressel 9-10. Osztrogonácz eladja a labdát, szerencsére a védő kétszer indul. Róka átlövésből a kapufát találja telibe. Beállós szerez gólt. 9-11.
Tóth a kapust találja el, az indításból szöglet lesz, amit Prókai szerez meg. A támadást Osztrogonácz rontja el, keresztbe kidobja a pályáról a labdát. Az ellentámadásnál ismét Prókai szerez labdát, és gólt lő: 10-11. Bal oldali átlövő szerez gólt. 10-12. Prókai átlövése a kapufáról vágódik vissza a mezőnybe, majd ugyancsak Prókai, a beállós helyéről szépít. 11-12. Balszélső lövése a kapufán csattant. Az egyenlítési lehetőséget Markó hiúsítja meg, ellépi a lehetőséget. Az ellentámadásnál a balszélső harcol ki hétméterest, amit ismét értékesítenek: 11-13, és a kezdésre már nincs idő.
II. félidő: Záhony kezdi a játékot, Kovács védi az átlövést, Czinege átlövéséből szöglet lesz, amit Verbászi végez el, de a védők szerzik meg a labdát. Kovács átlövést véd, de Czinege sem eredményes átlövésből. Az indítást a vendégek elrontják, de mi is eladjuk a labdát. Prókaival szemben elkövetett szabálytalanságot nem ítélik meg és az ismételt indításból a Záhony lő gólt: 11-14.
Czinege átlövésből eredményes: 12-14. Jobbszélső lő gólt. 12-15. Prókai átlövését sáncolják, majd az indítást elrontják. Róka átlövésből szépít. 13-15. Kovács átlövést véd. Betörés után jut gól­helyzetbe a vendégjátékos, de Kovács ismét véd. Embere­lőnybe kerülünk és Prókai átlövésből eredményes: 14-15. Beállós vonalról lőhet a kapuba. 14-16.
Osztrogonácz szél­ről kapu mellé lő. Jobbszélső lövése a kapufáról kerül a balszélsőhöz, aki 7 méterest harcol ki, amit ismét csak belőnek. 14-17. Osztrogonácz a fal előtti felfutás után szerez gólt. 15­-17. Beállós kap hétméterest, de Kovács kivédi a büntetődobást. Tóth beállóból lőtt labdája a kapusról balszélre pattan, amit innen Prókai értékesít: 16-17. Átlövést véd Kovács, majd Róka szerez gólt átlövésből: 17-17. Átlövés­bő1 szerez előnyt a Záhony együttese: 17-18.
Szép húzás után, Verbászi szép gólt lő a balszélről: 18-18. Jobbszélső ejtését védi Kovács. Osztrogonácz eladja a labdát, az el­lenfél szerez ziccer gólt: 18-19. Bejátszást Tóth nem tudja megfogni. Indításból gól lesz. 18-20. Tóth a középkezdés­ből kétszer indul. Beállós lő gólt, 18-21. Osztrogonácz el­adja a labdát, indításból gólt kapunk. 18-22.
Átlövésből Róka lövi ki a labdát a stadionból, Kovács hárít egy átlö­vést, de Prókai átlövése is eredménytelen. Átlövésből nö­velik előnyüket a vendégek. 18-23. Czinege passzolja el­lenfélhez a labdát, amellyel az ellenfél gyors lerohanás után szerez gólt: 18-24. Osztrogonácz a kapu előtt kereszt­be ellövi a labdát szélről. Indításból lőnek a kapuba a ven­dégek: 18-25. Prókai töri meg a góliszonyt átlövésből: 19-­25. Az ellentámadást kivédekezzük és az indításból Pró­kai lő gólt: 20-25.
Záhony eladja a labdát, majd az indítás után Osztrogonácz ismét kidobja a pályáról a labdát, a kontratámadásból ismét a Záhony szerez gólt. 20-26. Osztrogonácz ejtését védi a kapus. Beállós vonalra lép, Prókai adja el a labdát, majd azonnal vissza is szerzi, az átlövése a kapufáról mellé száll. Kovács véd, de rosszul indít. A kontratámadásból Prókai szerzi meg a labdát, in­dítja Osztrogonáczot, aki most nem hibáz: 21-26. Vendégek eladják a labdát. Prókai, Róka akció után Róka lő gólt. 22­-26, már csak négy gól a hátrány. Jobbszélről kapura dobott labdát védi Kovács. Beállós helyéről Osztrogonácz ered­ményes: 23-26, már csak 3 gól a hátrány. Osztrogonácz szerez labdát és Róka átlövésből szerzi a 24. gólunkat: 24-26,...
már csak 2 gól a hátrányunk. Kivédekezzük az el­lentámadást, de a támadás befejezés előtt az ellenfél hato­sánál Osztrogonácz kétszer indul. Jobbszélső kapura lö­vését védi Kovács, Róka átlövésből eredményes: 25-26. Már csak egy gól a hátrány! Ismét sikerül kivédekezni a támadást, de már csak néhány másodperc van hátra, ami alatt csak az ellenfél térfeléig érünk...
Tömören: nagy lehetőséget szalasztott el a PVSE együttese NB II-es ellenfelével szemben.
Több mint egy tucat újságíró Bácsalmáson
Labdarúgás, 1993. november 7. Ennyi újságíró az elmúlt 100 évben nem fordult meg Bácsalmáson összesen, mint ezen a napon, amikor a Gyenis Ferenc edző egykori labdarúgói, - a beteg Mesterük megsegítésére rendezett - jótékonysági mérkőzésen léptek pályára a Magyar Újságíró Válogatott ellen. A vendégek csapatában többek között az alábbi tollforgatók kaptak helyet: Német Péter (Magyar Hírlap), Hegyi Iván (Népszabadság), Kiss László (Mai Nap).
A Prókai Anna és Prókai Anett négyéves ikerpár kezdőrúgását követően a SZÚR-csapat vette át a kezdeményezést és az első félidőben Kiss László vezérletével öt gólt rámolt be a hazai kapuba.
A folytatásban már kiegyenlítettebb lett a játék és ekkor, Patocskai Mihály révén a szépítő gólt is sikerült elérni. Így alakult ki a 6-1-es vendéggyőzelem.
A mérkőzés után, a kiadás előtt álló „80 év fekete-fehérben”, a BSC alapításának 80. évfordulójára megjelenő könyv hátsó borítóját névjegyükkel látták el a résztvevők, amit Németh Péter az alábbi sorokkal egészített ki:
„Nagy örömmel jöttünk ide, nemcsak azért, mert az újságírók válogatottja mindenhova szívesen megy focizni, hanem azért is mert itt igaz barátsággal vártak ránk. Sok örömet és sikert, s főként gazdagságot kíván: a magyar újságírók válogatottja a SZÚR-csapat.        1993. november 7."
Folyt.Köv.
 

A mappában található képek előnézete BSC 1913-PVSE 2013. BSC VIII. évtizede: 1983-1993.