Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1983 - 1988: a BSC nyolcadik évtizede I. rész

2013.05.22

BSC 1983-1993.

Kézilabda 1984. év: a MEDOSZ SE férfi csapata a megyei I. osztály­ban.

Összesített eredmények:

Halas Kupa  6gy - 0d - 1v, 174-124 gk, 12 pont. I. hely, 86 %  

Bácska Kupa 4gy - 0d - 1v, 126-121 gk, 8 pont. II. hely, 80 %

Gara Kupa  2gy - 0d - 1v, 68-70, gk, 4 pont, II. hely, 66 %

BNR Kupa 2 gy - 0 d - 1 v, 59-51, 4 pont, II. hely, 66 %

MNK-mérkőzések: 4gy - 0d - 1v, 67-64 gk, 8 pont

Összesen:  18gy - 0d - 5v, 494-430 gk, 36 pont, 77 %.

Bajnoki mérkőzés:  8gy - 0d - 12v, 474-490 gk, 16 pont, VII. helyezés. 40 %

Mindösszesen:26gy - 0d -17v, 968-920 gk, 52 pont, 60 %

  Játékos keret: B. Tóth, Vida, Prikidánovics, Varga, Ara­nyász, Kerényi, Unyi, Lipták, Bajnok, Kiss, Kamarás, Ba­ranyi, Szénási (utóbbi kettő ifjúsági) és a bajai „különít­mény": Bognár, Both, Lampert, Felső D., Simon, valamint Prókai Károly

A legjobb góllövők 1984-ben: Prókai 188, (19 %,) Felső 183, (19 %,) Kerényi 117 góllal (12 %).

Aranyak, a másodosztályból

Labdarúgás. 1983-84, a megyei II. osztály déli csoportjában bajnokságot nyertek a MEDOSZ SE labdarúgói, 26m-17gy-5d-4v, 47-19 gk, 39 pont.Narancsik Máté edző és a játékosok erőfeszítéseit siker koronázta, újra első osztályú mérkőzésekre készülnek Bácsalmáson.

Kézilabda. Az 1984-ben alakult női kézilabda-csapat bajnokságot nyert a megyei II. osztály déli csoportjában, majd osztályozón biztosította indulási jogát a megyei I. osztályban. A gimnázium egykori sikerei után egyesületi szinten is megvetette a lábát a női kézilabdázás Bácsalmáson. Alapító játékosok: Király Mariann, Szilágyi Jutka, Babócsi Mária, Kuthy Éva, Udvardy Tünde, Udvardy Nóra, Hegedűs Ildikó, Patocskai Ibolya, Jágity Zsuzsanna, Varga Marianna, Piukovics Éva, Lukács Zsuzsanna, Engi Erzsébet.

Csapatok az első osztályban

Labdarúgás. 1984-85-ös bajnoki évben a megyei  I. osztályban a MEDOSZ csapata. Eredmények, összeállítások: MEDOSZ SE - KAC MEDOSZ 0-4 (0-1) MEDOSZ: Zomborácz Knetig, Vizin, Róth, Haffner, Csákány, Révész Zs., Rajcsics, (Máté), Baumhackli, Simon, Lehoczki, (Hegyes). Edző: Gyenis Ferenc. MEDOSZ SE. - Jánoshalma 0-5 (0-2) Jánoshalma. MEDOSZ: Szőke - Knetig, Hegyes, Kocsis, (Piukovics), Máté, Haffner, Csákány, Rajcsics, Simon, Nagy, Páncsity. Edző: Gyenis Ferenc

Bajnokság végeredménye: Ősszel: 15 m - 5 gy - 2 d - 8 v, 19-28 gk, 12 pont, 12. helyezés. Tavasz: 15 m - 4 gy - 2 d - 9 v, 14-31gk, 10 pont. Végül: 30 m - 9 gy - 4 d - 17 v, 33-59 gk, 22 pont, 13. helyezés.

Kézilabda A MEDOSZ SE férfi csapata a megyei I. osztályban.

1985. év összesített eredmények:

Halas Kupa: 4gy - 0d - 2v, 154-134, 8 pont, III. hely, 66 %.

Bácska Kupa: 3gy - 1d -1v, 158-141, 7 pont, II. hely, 70 %.

Húsvéti Torna: 1gy - 0d - 1v, 62-57, 2 pont. II. helyezés, 50 %.

BNR Kupa: 1gy - 0d - 2v, 53-58, 2 pont, III. helyezés, 33 %.

Összesen: 9gy - 1d - 6v, 427-390 -19 pont, 59 %.

Bajnoki mérkőzés: 9gy - 1d - 8v, 456-429 gk, 19 pont. IV. helyezés, 53 %

MNK mérkőzés: 5gy - 0d - 1v, 127-127 gk, 8 pont.

Mindösszesen: 23 gy – 2 d – 15 v, 1010-946 gk, 46 pont, 60 %-os teljesítmény.

Játékos keret: B. Tóth, Osztrogonácz, Bajnok, Vida, Lip­ták, Kerényi, Varga, Aranyász, Prikidánovics, Kiss, Mar­jánovity, Horváth, Prókai és az ifjúsági Baranyi, Szénási, Dörmő A., Dörmő R., Takács, Báló, Szabó. Legjobb góllövők: Prókai 335, (33 %), Aranyász 159, (16 %), Prikidánovics J. 92 góllal (9 %). Leggyakoribb összeállítás: Kapus: Osztrogonácz (B. Tóth, Szabó), balszélső: Bajnok (Vida), balátlövő: Prókai, jobbát­lövő: Kerényi (Lipták, Dörmő), jobbszélső: Vida (Varga, Lipták, Baranyi), beállós: Prikidánovics (Szénási, Takács, Báló), beállós: Aranyász (Varga, Dörmő R.)

Megyei bajnok a MEDOSZ ifjúsági csapata 14 m - 12 gy - 0 d - 2 v, 265-208 gk, 24 pont, 86 %-os teljesítmény. Ifjúsági csapat: Szabó Csaba, Szénási Zsolt, Dörmő Attila, Patkó Gábor, Baranyi Flórián, Demeter Róbert, Kertész Kálmán, Prikidánovics Zoltán, Ung­vári Ferenc, Németh Péter, Róka János, Neszvecskó Attila, Báló József, Dörmő Róbert, Takács Attila, Verbászi Tamás, Tettinger Attila, Racsmány Nándor.  Leggyakoribb összeállítás: Kapus: Szabó (Demeter, Racsmány), balszélső: Patkó (Ungvári, Verbászi, Róka), balátlövő: Prikidánovics Z. (Báló, Neszvecskó, Tettinger), irányító: Németh (Dörmő A., Szénási), jobbátlövő: Dörmő A. (Németh), jobbszélső: Baranyi (Kertész), beállós: Széná­si (Takács, Dörmő R.). Legeredményesebb góllövők: Dörmő Attila 80, Németh Péter 74, Szénási Zsolt 42, Baranyi Flórián 26 gól.

KÉZILABDASPORT1981-1985.

  - részlet-

„A kézilabdajáték nagy hagyományokra tekint vissza Bácsalmáson. Az 1970-es évek közepéig többnyire a megyei elsők közé tartozott úgy a felnőtt, mint az ifjúsági csapat. Az 1980-81-es évekre viszont teljesen mélypontra süllyedt a kézilabdázás településünkön. A szakosztály anyagilag, erkölcsi­leg teljesen magára hagyatva vívta küzdelmeit a fennmaradásért, úgy hogy innen csak elmentek játékosok tanulmányaik miatt, (vagy más egyesületbe), de már vissza alig érkeztek.

Az utánpótlás-korosztály(ok) képzése sem volt megfelelő! Jellemző: az 1981-­es évet a felnőtt csapat a 11. helyen zárta 22 mérkőzésen szerzett 10 pontjá­val, 22 %-os teljesítménnyel.

Az 1981-es év értékelésénél a következő megállapításokra jutottunk, ami­ben - az eredményesebb szereplés érdekében - elengedhetetlen a javulás: Miben kell javulni? Mi volt a leendő feladat?

1.       Rendszeres edzés-munka kialakítása.

 2.       Edzés látogatottság megszilárdítása. 

3.       Fegyelem megszilárdítása edzés és mérkőzés alatt.

4.      Megfelelő állóképesség, gyorsaság, ügyesség megszerzése a magasabb szintű technika és a csapat képességeinek legjobban megfelelő taktika végrehajtásához. 

5.       A technikai és taktikai képzés magasabb szintre emelése

6.       A megfelelő edzésmunkával, a tárgyi és személyi feltételek biztosításával, az új igazolású, valamint az utánpótláskorú játékosok bevonásával, eredményes, jó csa­pat kialakítása.

7.       Az utánpótlás csapat rendszeres foglalkoztatása, nevelése.

Az 1982-es évben szinte minden sikerült. A téli alapozó időszakban a munkát segítette a 10 napos spliti (YU) edzőtáborozás januárban (!), majd a lehetőség, hogy három teremtornán is részt vehettünk. Új szerelést kapott a csapat, az anyagi feltételeket az Állami Gazdaság biztosította.

A csapatépítést a régi játékosokkal - kiegészítve e sorok szerzőjével - oldot­tuk meg.

A felkészülési időszak végén a Bajai Kézilabdaszövetség a következőket írta a MEDOSZ csapatáról a márciusi körlevelében: „a megerősödött Bá­csalmás jó szereplésre számíthat a megyei bajnokságon."

Az első négy mérkőzés után (amelyen Prókai még nem játszhatott), amit elveszített a csapat, az 50 %-os teljesítmény is veszni látszott, amit az első évben ki­tűztünk a csapat elé, de ezek után már „diadalmenet" volt az egész év

Végül is a befektetett munka meghozta gyümölcsét és azt hittem, ezzel könnyű lesz további, még keményebb és több edzésre bírni a játékosokat. Mint az előbbiekből kiderült már, sajnos nem így történt, legalább is a fel­nőtteknél.

Az élcsapatok közötti megkapaszkodás helyett újabb visszaesés követke­zett, igaz kisebb mérvű, mint az 1970-es évek végén, de ez tartott 1984-ig. En­nek az oka abban is kereshető, hogy a rosszabb gólkülönbséggel elért III. helyezést kiharcoló játékosok a törzsszurkolók elismerését leszámítva, azt sem kapták meg, hogy szép volt fiúk! Az akkori sportvezetésnek ennyi­re volt fontos az elért eredmény. Pedig ilyen eredmény az elmúlt időkben nem minden évben született.

Az sem tett jót a játékosok körében, ami 1983. május 13-án jelent meg a Pe­tőfi Népe sportrovatában, „lesz-e sportélet Bácsalmáson?" címmel. Az egyesületi elnök nem találta említésre méltónak az elért eredményünket. Amin nem is csodálkozom, mert talán nem is tudta. Labdarúgó-mérkőzésen kívül még nem igen láttam. Az elnökségi ülésen még egyszer sem kérdez­ték, mi gondunk van, milyen eredményt értünk el. A cikkben ezen kívül mi képezi a vitatárgyát? Már a cím is: „lesz-e sportélet Bácsalmáson?” vagy „mi az igazság az évek óta csendes hétköznapjait élő bácsalmási sportélet ügyében?” vagy „a megyei II. osztályban szereplő labdarúgócsapat a kiesés elkerüléséért küzd. Pedig a nagyközség rangjához mérten legalább a megyei I. osztályban lenne a helye. Ezáltal a többi gyerekcipőben járó sportágakra (kézilabda, asztalitenisz, birkózás) is rá irányítaná a figyelmet” vagy „Vajon mi hozhat megfelelő megoldást?”

Bácsalmás sportéletében a cikk megjelenését követő évben (1983) változás történt. Először is új elnökség (új elnökkel) látott munkához. A hétköznapi sportéletből kiragadva a labdarúgócsapatot nem kevés áldozattal bejuttatta a megyei I. osztályba, széppé varázsolta a MEDOSZ-stadiont. Megalakult a női kézilabda-szakosztály is (1984). Az első évben megnyer­ték a megyei II. osztály déli csoportjában a bajnokságot, majd az osztályozót is si­kerrel vették, így 1985-ben a megyei I. osztályban rajtolhattak.

A „gyerekcipős" szakosztályok (legalább-is a kézilabdások) tehát teszik a dolgukat, így van miről beszámolni, eredményekről, sikerekről is, aminek értékét növeli, hogy ezeket bácsalmási játékosokkal sikerült elérni. Ami ad­ja azonnal az összehasonlítás lehetőségét: miként próbál csapatot formálni a labdarúgó-szakosztály és miként a kézilabdásoké.

Mi történt a labdarúgóknál? A bácsalmási csapat hosszú ideje hullám­völgyben van! Nemhogy újra visszakapaszkodtak volna elődjeik rangjához méltóan az NB-s bajnokságba, még a megyei I. osztályból is kiestek! Új edző kellett, új igazolású játékosok, vidékről. Aztán így sem sikerült maga­sabb osztályba kerülni, de a sok pénz elment arra, amit az almási játékosok­kal is el tudtunk volna érni, sokkal olcsóbban. Ha jól belegondolunk a leg­utóbbi II. osztályú bajnoki címet is (1983-84.) a helyi labdarúgók érték el, helyi edzővel. Ezek után a fél csapat edzőstől félre lett állítva, jött az új edző, több új játékossal, jó sok pénzért. Nemhogy az első ilyen sikertelen próbál­kozás után, az anyagi lehetőségeket az utánpótlás-nevelésbe fektették volna, ne adj Isten, a helyi labdarúgókat támogatták volna belőle. Hosszabb távon jobban járt volna Bácsalmás csapata, de helyesebb úgy fogalmazni, Bácsal­más sportja!

A kézilabda szakosztályban adva volt egy teljesen szétzilált, szebb napo­kat is megélt csapat a tönk szélére sodródva, amely csapat tagjainak a hiú­ságára hatva a szebb eredmények elérésének lehetőségét ígérve, közösen sokkal komolyabb munkába kezdtünk, mint volt addig (1981).

Mindenki beállt a sorba, végezte a maga területén a munkát. A szakosz­tály-vezetés az anyagiak biztosítását a működéshez, megfelelő szakmai munkát a feladatok teljesítéséhez. Így a játékosok edzésre jártak, szorgalma­san dolgoztak, aminek meglett a kellően nem értékelt jutalma, a megyei har­madik helyezés. A probléma csak akkor kezdődött, amikor a következő sze­zonra még komolyabb munkáért cserébe újabb dobogós helyezés volt az ígéret. Amitől tartottam, bekövetkezett, az előrelépés helyett újabb vissza­esés jött a már említetten kívül azért is, mert olyan munkahelyeken dolgoz­tak a játékosok, hogy a jövedelmük kiegészítésre szorult a háztájiban vég­zett mezőgazdasági tevékenységükből, ami idényjellegénél fogva szinte ta­vasszal és ősszel is a bajnokság idejével esik egybe. (Ez talán abból is kitűnik, hogy a téli időszakban a bajnoki szezon kezde­téig lejátszott előkészületi tornákon, amikor mindenki csak-csak járt edzésre, nagyon jól szerepelt a csapat.)

A játékosok érthetően szabadidejükben ezzel foglalkoztak. Igazuk volt, a dobogós helyezésből nem lehet kenyeret venni. Itt lépett be a képbe az utánpótlás-nevelés fontossága, hogy ezzel is időt nyerjünk, hogy amikorra a fiatal játékosok a felnőtt csapatba kerülnek, talán lesz olyan szinten a „sportdiplomácia", hogy az évente a felnőttek között számításba vehető já­tékosokat olyan munkahelyen tudjuk majd elhelyezni, ami lehetővé teszi az edzéseken, a mérkőzéseken való részvételüket. Természetesen a munka után! Mert ha az egyes játékosok érzik, hogy törődnek velük, részt veszünk problémáik meg­oldásában, akkor utolsó csepp energiájukat is mozgósítják a jobb eredmé­nyekért. Képesek lesznek esetleg lemondani a hajnalig tartó diszkózásról, a mérkőzés előtti kimaradozásról, a mértéktelen italozásról stb. Így talán ne­gatív tetteiket is jogosan kérheti számon a sportvezetés.

A rendszeres utánpótlásképzésnek az is fontos feladata, hogy mire a felnőtt csapatba kerül valaki, a megfelelő szakági ismeretek birtokában a ­rendszeres edzést is igényelje a minél jobb eredmények elérésének érdeké­ben, azaz ne csak játszani, és győzni szeressenek a játékosok, de keményen edzeni is, ami sajnos nem mindenki sajátja. 1982. évben a felnőtt csapat megyei III. helyét az elnök nem találta említésre méltónak, remélhetőleg az utánpótlás-csapat megyei bajnokságát nem teljes közömbösség fogadja. Bármi legyen is azonban a fogadtatás, mi kézi­labdások azon munkálkodunk, hogy eredményeink, a meglévő, tenni tu­dó felnőttekkel és saját nevelésű bácsalmási fiatal játékosokkal a megye ha­tárain kívülre is eljussanak. Így talán Bácsalmáson is kellő visszhangra ta­lál.

Bízom abban, hogy újabb öt év nem kell ahhoz, hogy azok a bizonyos eredmények megszülessenek!

A már említett cikkben Borszéki Lajos ezt nyilatkozta: „a sport nem lé­tezhet erkölcsi- és anyagi támogatás nélkül". Ez így igaz!

Ezt az erkölcsi támogatást éreztem ki abból az 1985. május 10-én keltezett meghívóból, amely elnökségi ülésre invitál, beszámolni a szakosztályban folyó munkáról, gondokról, sikerekről. Az elmúlt években ilyen még nem volt, és ez jól esett. Úgy gondolom azért, mert éreztem, a sportvezetésnek sem volt közömbös a szakosztályban végzett munka. Odafigyelnek, örül­nek sikereinknek, gondjaink megoldásában segíteni készek.

Az erkölcsi megbecsülés mellett ma már az anyagi támogatás sem mellé­kes. Gondolok itt elsősorban a szakosztály működéséhez elengedhetetlenül fontos anyagi feltételekre, ugyanakkor arra is, hogy a szép eredmények ígérete mellett, az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosok, szép sikereket elérő csapat (ok) játékosai a bajnokság befejezése után (ne előre, ne közbe) kapjanak jutalmat. Mert szép az, ha a sportvezetés megjelenik a mérkőzésen, vagy érdeklődnek eredményeinkről, szépen csilloghat az eset­leges érem is, de a szintén esetleges jutalom is plusz erőt adhat a sikeres szerepléshez, persze, nem okvetlenül, csak akkor, ha valaki rendszeresen edz, jól játszik és van teljesítmény a játékos mögött. Jól tudva azt, hogy a ju­talom is csak annak „dopping”, aki tud „úszni".

Az a sokat emlegetett cikk így fejeződik be: „...,  hogy végül is lesz-e, s milyen sportélet bontakozik majd ki Bácsalmáson, az elsősorban a helybeli­ek összefogásán, szándékán múlik. Bácsalmás érdeke, hogy a kérdésekre megfelelő választ adjon." A válasz egyértelmű: a cikk megjelenésének idő­pontjában is volt megfelelő sportélet az egyesület fennállásának 70. évfordulójának tájékán is. Igaz, az nem a labdarúgósportra volt elmondha­tó.

Az írás megjelenését követően már napjainkban - a hamarosan várossá nyilvánított településen - a sportélet olyan, hogy a megye sportéletében is „komoly örvényeket, hullámokat" kavar. A labdarúgók a megyei I. osztály élcsoportjához tartoznak (ismét), kér­dés: meddig? Megalakult a női kézilabda-szakosztály is, amely az első évi célkitűzése­ket teljesítve, bennmaradt a megyei bajnokság I. osztályában. A férfi kézisek pedig az 1982. évi felnőtt mezőnyben elért III. helyezés után az idén az utánpótlás-csapattal nyertek megyei bajnokságot, és ez még csak az út eleje, mert az itt kinevelt játékosokkal még sok szép ered­ményt érhetünk el.

Bár a kézilabda-szakosztályban folyó munkáról volt szándékom ítéletet alkotni, de bizonyítván, hogy semmi nincs csak úgy önmagában, egy kicsit szélesebbre lett tárva az „ablak”, amelyből betekinthettünk az egyesület egé­szébe is. Ezért befejezésül még annyit: kétféle módon lehet komoly csapatot formálni. Az egyik módszer az, amit az utóbbi években a labdarúgóknál alkalmaznak: a nagy csapathoz egyszerűen igazolnak játéko­sokat, ami nagyon drága és hosszútávon nem kifizetődő! A másik módszer a kézilabda szakosztályé. A kiöregedett vagy napról-napra megújulni, be­csületesen edzeni, sportolni képtelen játékosok helyére, vagy egy jó csapat kiépítéséhez a megfelelő játékosokat nevelik. Hosszútávon sokkal kifizetődőbb és olcsóbb. Még úgy is, ha azokat az embereket is fizetni kellene, akik az utánpótlással foglalkoznak.

Szándékosan következik a fenti kitérő után az 1985-ös bajnoki év értékelé­se, amely év egy eredményes félévtizedet zár le, és egy minden eddiginél eredményesebb újabb fejezetnek lehet az első éve.

A játékos állományok: Felnőtt és ifjúsági csapatnál is 18-18 játékos alkot­ta az induló létszámot. Amíg azonban a felnőtteknél. – 3 játékos bevonult ka­tonának, a bajai játékosok a felkészülés után befejezték a játékot Bácsalmáson – 10 fő játszotta végig a bajnoki mérkőzéseket, alkalmanként kiegészítve ifjúsági korú játékosokkal, addig az ifjúsági csapatunknál létszámproblé­ma nem volt. Sőt majdnem az a viccesnek tűnő helyzet állt elő, hogy aki az ifibe nem fért be, az a felnőtt keretben kapott helyett.

Az idei bajnokságban szerepeltek utoljára az ifjúsági csapatban: Szabó Csaba (kapus), Szénási Zsolt (beállós, irányító) Dörmő Attila. (átlövő, balkezes) Patkó Gábor (szél­ső). A négy játékos közül csak Patkóról biztos, hogy a felnőtt csapatnál már nem számíthatunk rá, de a maradék három potenciális erősítésként jöhet számításba a felnőtteknél és még ilyen játékosok szerepelnek az ifjú titánok között, hogy csak a balkezeseket említsem - Dörmőn kívül - mint Németh Péter (átlövő), Baranyi Flórián (szélső). E játékosokkal már valóban tökéletes csapatszerkezetet lehet kialakítani. Jobboldalon balkezes játékosok, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Velük a csapat jó ötvözete lesz majd az idősebb, de rutinosabb és a fiatalabb, de energikusabb játékosoknak. Így már 1986-ban is szebb eredmények érhetők el, míg az elkövetkező években akár az NB II. is reális célként jöhet számításba." pk

Sok lúd disznót győz

Labdarúgás. 1985-86-os megyei I. osztályú bajnokságban az élcsapatok között  a MEDOSZ SE. A bajnokság végeredménye: 30 m -13 gy - 5 d -12 v, 51-41 gk, 31 pont, 6. helyezés.

Kézilabda. 1986-ban a női csapat - Udvardi T., Hóvári, Oláh, Szilá­gyi, Patocskai Ibolya, Patocskai Ilona, Patocskai Zsuzsanna, Verbászi, Pap­lógó, Tóth Szilvia és Zsuzsanna, Lukács, Horváth, Engi já­tékos-kerettel a megyei I osztályban szerepelt.

Belharc a férfiaknál! Az 1986. tavaszán megrendezett MEDOSZ SE - OLD BOYS találkozó után, amikor egy kézilabda-mérkőzés keretében a volt csapattagok léptek pályára az aktívjátékosok ellené­ben, majd ezt követően, amikor a terített asztal mellett elevenítettük fel régi szép emlékeinket, még minden olyan szépnek tűnt a jövőt illetően. Ekkor még nem volt halvány szikrája sem annak, hogy e sorok szerzője és a csapat között „kenyértö­résre" kerül sor. Az ellenfél játékosaival még csak-csak boldogultam, de a jobbra törekvési szándék az idősebb játékosok körében már nem lelt osztatlan elismerésre. Az 1985. évnél leírtak után talán érthetően.

Labdarúgás. 1986-87. év. A MEDOSZ SE csapata az elmúlt évi jó szerep­lés folytatására sokáig edző nélkül készül, végül Roth Fe­renc veszi át az irányítást a távozó Gyenis helyett, mint já­tékos-edző. Az őszi szezon hajrájára Prikidánovics Dániel is csapatunkat erősíti. A bajnokság végeredménye: Ősszel: 16 m – 7 gy – 4 d – 5 v, 17-15 gk, 18 pont, 5. helyezés. Tavasz: 16 m – 5 gy – 2 d – 9 v,15-24 gk, 12 pont. Végül: 32 m –12 gy – 6 d, - 14 v, 32-39 gk, 30 pont, 10. helyezés.

Bajnoki ezüst

Serdülő labdarúgók megyei döntője: KSC - MEDOSZ 4-0, Soltvadkert. A második helyezést elért csapat tagjainak neve (1993-ban) felnőttként is jól cseng. Zsemberi Imre, Csincsák Róbert, Nuszpl Zoltán, Barna Jenő, Kővári Péter, Kővári Ákos, Kiss Baranyi Csaba, Földes Ferenc, Vinkó Mihály, Mohácsi Attila, Ispánovity János, Szalai Tibor, Csák István, Prikidánovics Kálmán, Barta Gábor, Zsemberi Roland, Mándity Róbert, Majoros Zsolt, Tandari Zoltán.  Edző: Molnár József. Egyesületi elnök: Rudics Oszkár.  Szakosztályvezető: Juhász György

Kézilabda, 1987. A férfi kézilabdások a megyei bajnokságban arattak újabb sikert. Ezúttal a felnőttek álltak fel a dobogóra: Második helyezett, a Bácsalmási MEDOSZ SE:

Összesített eredmények:

Bácska Kupa: 3gy - 0d -1v, 87-92 gk, 6 pont, II. hely, 75 %

Halas Kupa: 0gy - 1d - 2v, 55-71 gk, 1 pont, 17 %

BNR Kupa: 1gy - 0d - 1v, 40:38 gk, 2 pont, II. hely, 50 %

Összesen: 4gy -1d - 4v, 182-201 gk, 9 pont. 50 %

Bajnokság, tavasz: 7gy -  0d - 2v, 198-180 gk, 14 pont, 78 %

Bajnokság, ősz: 6gy - 1d - 2v, 216-166 gk, 13 pont, 72 %

Bajnokság, összesen: 13gy - 1d - 4v, 414-346 gk, 27 pont II. helyezés, 75%

1987 összesen: 17gy - 2d - 8v, 596-547 gk, 36 pont 67 %

Játékos keret: Németh Péter, Kiss László, Prikidánovics János, Vida János, Bara­nyi Flórián, Lipták László, Szénási Zsolt, Bajnok Ferenc, Czinege László, Szalai Zoltán, Róka János, Ta­kács Attila, Demeter Róbert, Tóth Gábor, Osztrogonácz János, Szabó Csaba és Prókai Károly.

Legeredményesebb góllövők: Prókai 150, (25 %), Kiss 106, (18 %), Németh 105 gól, (18 %).

Leggyakoribb összeállítás: Osztrogonácz JánosKiss László, Németh Péter, Lipták László, Prókai Károly, Baj­nok Ferenc, Prikidánovics János.

Rekviem Ekkor még nem tudtuk, hogy a kézilabdasport legnagyobb bácsalmási felfedezettje, Németh Péter az őszi szezon har­madik mérkőzése után végleg eltávozik csapatunkból. Ak­kor még csak egyetemi tanulmányai miatt vált meg a játé­kostársaktól, bízva abban, hogy visszatérése után valóban, vele együtt megvalósítjuk, elérhetjük azt az eredményt, amivel a megye határán túl is ismerté válik a bácsalmási kézilabdajáték színvonala. Már ebben az évben is elérhet­tük volna azt, amiről az 1985. év eredményei kapcsán szót ejtettem, (NB II.) ha az utolsó két mérkőzésen is nálunk ját­szik, amit nélküle sajnos elveszítettünk, Garán és Kecelen. Az elkövetkező években is még több lehetőség kínálkozott a „kiugrásra", de amikor az esélyesek közé lépett a csapat, mindig közbejöttek dolgok. A nagy lehetőségeket olykor könnyen játszottuk el... (Pedig győzni szeretnek a játékosok, de edzeni?). Szokás a településünk elmaradottságát többek között az ipa­ri üzemek hiányával indokolni. A mai férfi­kézilabda eredményességét (1993. év) a fentieken túl, az el­maradt lehetőségek kihasználatlanságát abban is látom, hogy nincs ezen a vidéken egy kiterjedt nagy-nagy kerekerdő, ahol Németh Péter barátunk, mint erdőmérnök, hivatásának élhetne, miközben leérkezne néha a földre a fellegek kö­zül, egy-egy védhetetlen felugrásos, balkezes átlövése után. Péter Somogyban játszik, ahol képzettségének meg­felelő álláshoz jutott!

Az álom, az NB-II továbbra is megvalósításra vár, de már nélküle.

Ifjúsági csapat eredményei:

4. MEDOSZ SE. 14 m – 7 gy – 1 d – 6 v, 252-258 gk, 15 pont, 54 %-os teljesítmény.

Tavasz: 7 m -1 gy - 0 d - 6 v, 101-123 gk, 2 pont, 12 %.

Ősz: 7 m - 6 gy -1 d - 0 v, 151-85 gk, 13 pont, 93 %.

Az ifjúsági csapat ismét az első hely egyik várományosa volt, de a tavaszi szezonban a legjobbaknak a felnőtteknél kellett szerepet vállalni. Igaz, most még csak csereként! Az őszi szezonban csak a bajnok Kecel otthonában veszítettek pontot a fiatalok. Az ősszel már mindenki a saját korosztályában ját­szott. Játékos keret: Demeter, Katona, Ungvári, Prikidánovics Z., Róka, Szalai, Verbászi, Takács, Dörmő R., Koncsek, Báló, Lisku, Pápai. Legjobb góllövők: Szalai 80, Róka 55, Prikidánovics Z. 41 gól.

Női csapat a megyei első osztályban játszik: Hóvári, Oláh, Szilágyi, Giszinger, Patocskai Ibolya, Patocskai Ilona, Patocskai Zsuzsanna, Horváth, Engi, Király, Tóth Szilvia, Tóth Zsuzsanna, Papló­gó

Bácsalmási Petőfi Városi Sportegyesület (11) 

75

"1988. október 19-én a Művelődési Központ színháztermé­ben rendeztük meg a Sportegyesület megalakulásának 75 éves jubileumi ünnepségét. Közel kétszáz meghívót küld­tünk el azoknak, akik valaha szerepeltek a fekete-fehér szí­nekben. Az ország legkülönbözőbb részeiből is jöttek meg­hívottak, kifejezve ragaszkodásukat, hűségüket a település­hez, a régi játszótársakhoz, az Egyesülethez..."

Az ünnepi közgyűlésen emlékeztünk meg a 75 év sikerei­ről, kudarcairól, örültünk a szép számú résztvevőnek, a ré­gi barátoknak. Emelte a közgyűlés hangulatát, hogy képvisel­tette magát két megyei egyesület, valamint a Spartak Subo­tica Jugoszláviából. Mindhárom sportvezető szót kért, jók­ívánságaikat fejezték ki, emlékzászlót adtak át. A hajósi és a tiszakécskei sportegyesülettel több évtizedes kapcsolatunk van. A közgyűlés után a kiállító terembe mentünk át, ahol dr. Bednárné Kiss Ildikó megnyitó szavai után a vendégek megtekintették a sporttörténeti kiállítást. A kiállító teremben egy bajnoki férfi kézilabda-mérkőzés videofilmét is le­játszották. A kiállításról, a rendezésről igen elismerően nyi­latkoztak a vendégkönyvbe írók.

A közös ebéd után a sportpályán emléktáblát avattunk, Folcz Tóbiásnak, egykori kiváló labdarúgónak állítottak emléket volt játékostársai, a csapat szurkolói és a mai Sportegyesület. Avatóbeszédet Borsos Sándor volt egyesü­leti elnök mondott.

A program egy nemzetközi, barátságos labdarúgó-mérkő­zéssel folytatódott, ahol a helyiek mellett a Spartak Suboti­ca csapata mutatta be tudását.

A programsorozat közös vacsorával ért véget, amelyen a szabadkai és bácsalmási sportegyesület vezetői, sportolói vettek részt.

Szinte minden kisebb nagyobb közösség hozzájárult a jubi­leumi ünnepség megrendezéséhez. Kiemelkedik azonban az ÁFÉSZ, a BAJATEX, a HMK Bácsszőlősi Leányvállalatá­nak segítő támogatása.

Az egész sporttörténeti kiállítás kivitelezése, irányítása So­moskövy Antalné kezében összpontosult, közvetlen segítői Száhl Imre dr. Száhl Imre és a Sportegyesület részéről Zá­tonyi Sándor, Kerényi Béla voltak. A jubileumi ünnepség szervezői az előbb említett két vezetőségi tag, továbbá Bar­ta Józsefné, Schoblocher József, Bilinovics László, Bizánc Lajos, Halász Mihály, Juhász György, Kovács Ern6, Né­meth Mihály, Simó István, Varga György, Jágity István, Molnár József, Prókai Károly, Pertics István és Csákány Jácint voltak."  Németh István PVSE elnök

Kézilabda. Az idei 88-as bajnokság nem ért véget ősszel, mivel a kézilabda-sport is igazodik a nemzetközi „szokásokhoz”. 1989-90-től áttérünk az őszi-tavaszi rendszerben lebonyolított bajnoki évre. Ezért 1989 tavaszán az első és a második hat úgynevezett rájátszáson vett részt, azaz háromidényes volt a bajnokság. 1989. tavaszán is oda-visszavágók voltak.

Összesített eredmények, férfi felnőtt.

Felkészülési tornák, NB-s csapatok ellen: 7 gy – 0 d – 17 v, 581- 631 gk, 14 pont, 29 %.

Bajnokság, 1988. tavasz: 11 m – 6 gy – 1 d – 4 v, 261 - 223 gk, 13 pont, 59 %, VI. hely

1988. ősz:  11 m – 7 gy – 0 d – 4 v, 269 - 244 gk, 14 pont, 64 %, V. hely

1989. tavasz: 10 m – 4 gy – 0 d – 6 v, 222 - 261 gk, 8 pont, 40 %, IV. hely

Bajnokság összesen:  32 m – 17 gy – 1 d – 14 v, 752 - 728 gk, 35 pont, 55 % IV. hely

Mindösszesen: 56 m – 4 gy – 1 d – 31 v, 1333-1359 gk, 49 pont 44%.

Kecel Kupa, PVSE sikerrel   Az idei év eléggé gyászos eredményei közül a Kecel Kupán elért sikert emelném ki, már csak az előző évben leírtak illusztrálására is: MEDOSZ SE - Soltvadkert 18-16. A várpalotai NB I-es játékosokkal felálló csapat ellen a következő összeállításban nyertünk: Szabó - Osztrogonácz, Németh, Róka, Prókai, Ungvári, Prikidánovics J. MEDOSZ - Kecel 18-16, míg a harmadik mérkőzésen, az NDK-s Pirna ellen 19-16. Prókai 21 gól ezzel a torna gólkirálya,, Németh 18, Osztrogo­nácz 8, Róka 6 és Ungvári 2 gólt lőtt a három mérkőzésen. Az egésznek annyi a tanulsága, hogy mennyivel másabb a játék, ha nem csak egy embert kell az ellenfélnek „hidegre tenni”. Ezen a tornán ott volt Németh is... A Kecel Kupát megnyertük.

Elit Kupa '88 Az 1988. év krónikájához tartozik, hogy az ifjúsági csapa­tok részére első alkalommal volt megrendezve Bácsalmá­son az ELIT KUPA, amelyért a hazai mellett, ebben az év­ben a Kecel és a Soltvadkert csapatai mérkőztek meg. Keceli siker született, második az egyesület alapításának 75. év­fordulója alkalmából Petőfi Városi SE nevet felvevő „ME­DOSZ SE”, harmadik Soltvadkert. Az ELTT KUPA felaján­lója érdekes módon egy labdarúgó volt, Csákány Jácint, aki az edző mellett látott fantáziát az ifjú titánokban s így ezen kívül még háromszor került lebonyolításra a megye legjobb utánpótlás-csapataival és a testvér egye­sület Stanisic-csal kiegészülve. A következőkben már több PVSE sikerrel.

Ötödik helyezés. A női felnőtt csapat ötödik a megyei bajnokságban. Játékosok - Mándity, Oláh, Tóth Zsuzsanna, Tóth Szilvia, Horváth, Szilágyi, Engi, Patocskai Ibolya, Patocskai Ilona, Patocskai Zsuzsanna, Lukács, Giszinger, Paplógó, Sétáló. Legeredményesebb játéko­sok: Engi 94, Szilágyi 84, Giszinger 51 góllal.

Labdarúgás. 1987-88-as bajnoki évben Narancsik Máté edzővel rajtol a megyei I. osztályban a MEDOSZ együttese. Narancsik Máté és csapata nagy lelkesedéssel készült az újabb bajnoki évre. Kövesdi átigazolása Csikériáról saj­nos meghiúsult, mivel a játékos két helyre is „aláírt", örömteli viszont, hogy csak Piukovics távozott Kunbajára.

Eredmény, összeállítás a Tiszakécske elleni mérkőzésről: MEDOSZ SE - Tiszakécske 1-0 (1-0), Bácsalmás, 300 néző. MEDOSZ: Szőke - Borcsik, Rozinka, Prekop, Csákány, Baumhackli, Szabó (Kalmár), Simon (Kocsis), Prikidá­novics, Révész Zs., Knetig. Gól: Prikidánovics. Jók: Rozinka, Borcsik, Csákány. Bajnokság végeredménye: 30 m – 7 gy – 5 d –18 v, 21-58 gk, 19 pont, 14. helyezés.

ELIT KUPA ’88. Első helyezett:  Kecel csapata Haszilló, Bársics és Totyik vezérletével.

ELIT KUPA ’88. PVSE második helyezett csapata, álló sor balról: Takács Attila, Prikidánovics Honti Zoltán, Róka János, Németh Péter, Koncsek Zoltán, Szalai Zoltán. Lent balról: Báló József, Demeter Róbert, Ódry  Miklós, Verbászi Tamás, Katona Tibor.

ELIT KUPA ’88. Harmadik helyezett Soltvadkert. Mihók, Duchai és Font Gusztáv neve jól csengett korosztályukban.

 Folyt.Köv.

 

A mappában található képek előnézete BSC 1913-PVSE 2013. BSC VIII. évtizede: 1983-1993.